Férjem és anyám nem jönnek ki, csúnyán összevesztek. Hogy lesz ezután?

Én is rühellem a nászasszonyomat, mert egy rosszindulatú, primitív, szereplési viszketegségben és cezaromániában szenvedő gnóm.

Ennek ellenére a gyerekek családi összejövetelén - némi gyomorgörccsel - elviselem a jelenlétét, még csak pofákat sem vágok, mert ez az alkalom nem rólunk szól.

Szerintem te beszélj a férjeddel, hogy neked fontos az édesanyád és nem fogod kizárni az életetekből, mert az ő anyjának nem tetszik.

A véletlen rossz megjegyzéséért bocsánatot kért, nem embert ölt, így az a tahó, aki ezt nem fogadja el.

A férjed meg rendezze az anyjával a dolgokat, nem kell imádniuk egymást, de a gyerekeknek mindkét nagyszülőre szükségük van és kultúremberek ezt meg tudják civilizáltan oldani!

Képzelem, mekkora bunkóságot mondhatott a "szórakozási szokásaira", hogy így megsértődött.

Szerintem ezt nem kell erőltetni, ha ennyire különböznek. Senkinek sem jó a feszültség. Már pedig az lenne bőven.

"de a gyerekeknek mindkét nagyszülőre szükségük van"

Igen, de nem kell egyszerre és azért én vigyáznék egy valláskárosulttal egyedül hagyni a gyereket. A végén még ki akarja űzni belőle az ördögöt, mert épp olyanja van...

Mégis melyek azok a tények,amelyek a "szórakozási szokásaira"utalnak?

Attól is függ,hogy milyen vallásra tért át!?Biztosan meg van rá az oka.Talán nagyon egyedül érzi magát és kapaszkodik egy hitbe.

Dehogy békíteném.

Minek? Felnőtt emberek.

Engedd már meg férjednek és anyósodnak, hogy addig haragudjanak a valószínűleg taj paraszt anyádra ameddig jól esik nekik.

Ugyan már, ezért nem kell a szívnek megszakadni.

Utaltál rá, hogy anyádat azóta nehezen viselte a férjed, amióta a gyerekek nagyobbak.

Tehát ez nem mostani dolog, csak anyád beszólásával robbant az eddigi feszültség.

Hagyd a fenébe, nem kell kibékíteni őket. Itt olyan eddig elfojtott indulatok lehetnek, amelyek miatt ez úgysem fog menni.

Amúgy mit mondott anyád anyósod szórakozási szokására?