Próbálok apósomnak a kedvére tenni, de mindig mogorván elutasít, mit tegyek?
A férjemmel 5 éve vagyunk együtt és neki már csak a nyugdíjas korú édesapja él. Közös társasházban élünk, apósom a földszinten, mi pedig a 2.emeleten. Mindig ebédre vagy meghívom vagy átviszem apósnak az ételt és bármit készítek mindenre azt mondja "elmegy". Nagyon fel tud ezzel idegesíteni, pedig sokszor dícsérgetnek mások hogy jól főzök csak az apósom ennyire negatív ember.
De nemcsak velem, hanem a saját fiával sincs meg az az igazi apa-fia viszony. Sokszor volt már hogy ülünk az ebédlőasztalnál és kínos csend van. Olyan családból jöttem ahol mindig van élet, szeretet itt meg semmi nincs.
Szóval probálok após kedvére tenni, mivel délután dolgozom, párom meg hajnalba már megy, ezért én szoktam bevásárolni apósnak, segítek megmosni a haját, körmeit levágom, takarítok nála. Kicsit már olyan mintha a bejárónője lennék. De sose panaszkodok, csak rosszul esik hogy órákat bajlódok az étellel vagy a házában a takarítással és semmi köszönömöt se kapok. Nem elvárom csak jólesne.
Az anyósom 8éve halt meg, őt nem ismertem sajnos, párom szerint ez miatt fordult ennyire magába az apukája. Most mit tehetnék?
Én ezt sohasem csinálnám.
Fizetnék neki konyhára, hogy hozzanak ételt, néha ránéznék de ennyi.
Főleg, mivel kihasznál titeket - körömvágás, hajmosás, miaf? Nem képes rá? Ha nem képes, akkor pedig keresnék otthont, ápolónőt, aki megcsinálja ezeket.
Vagy ott a férjed, az Ő apja.
Szerintem nem dirigalas, hogy megkerdezes után azt vasarolsz neki, amit ő szeretne. Ez nekem alap, hogy a kedvebe tegyek. - 19-es, és akkor a kérdező főzzön kétfelé, mert az após - aki amúgy le se szrja őket - kívánsaága teljesüljön?
Hát, hogyne...
26# 5 éve! nyalja a seggét a bunkóságért cserébe.
Amúgy a kegyetlen az hogy tud anyámasszony katonája lenni? :)
A 16-os hozzászólóval értek egyet.
Nekem az a folyamatosan romló szklerózisom van,pl. ami tavaly még ment, az idén már nem annyira. És a barátom segít, de én is ideges vagyok ilyenkor, egész egyszerűen a tehetetlenség, a másra utaltság érzése rendkívül rossz.
Szerintem a 16-os hozzászóló nagyon jól csinálta, amit csinált, mert igazából nálunk is jobb így, hogy elmondtam, hogy nem az idegesít, hogy ő hogyan és mit csinál, hanem az, hogy az adott dolgot én már nem tudom tisztességesen megcsinálni.
És nagyon rendes a kérdezőtől, hogy így gondját viseli az apósának.
A legtöbb férfi nem tudja / nem akarja kifejezni az érzelmeit, azt meg végképp nem fogja beismerni, hogy ez vagy az már nem úgy megy, mint régebben.
Szóval azt tudom elképzelni, hogy a kérdező tanácskozzon a férjével arról, hogy derítse ki, mi zavarja az apósát, vagy mit szeretne, mit nem szeretne. Lehet, hogy ő is meg tudná mosni egyedül a haját pl.
De az is lehet, hogy valóban a felesége halála miatt ilyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!