Szerintetek is sok a párom anyukája?

Utolsó, nálatok ez azért nem gond, mert kölcsönösen igénylitek ezt.

Kerdező esetében csak az a0nyuka meg a fia igénylik ezt, kérdező viszont az önállóságot szereti

Nézd Kérdező! Ha valamiben benne élsz, már hosszú idő óta és nem figyeled annyira a környezeted, akkor az lesz a természetes. Ezt a párodra írom, ebben élt évek óta, ezt szokta meg, így nem is furcsa neki, hogy lehetne máshogy is.

Ha szereted, akkor neked kell óvatosan felhívni a figyelmét, hogy ez így nem jó. Finoman nem vádaskodva, hanem olyan oldalról megközelítve, hogy ez neked hosszú távon nem kellemes, esetleg alátámasztva, hogy miért (ha érdekel keress rá az asszertív kommunikációra). Szeretnéd hogy az életét veled ossza meg, szeretnél főzni neki, ruhát egyedül válasszon magának esetleg közösen, stb. Én talán úgy próbálnám meg, hogy keresnék cikkeket és megmutatnám neki, ahol leírják, hogy nem egészséges az ilyen viszony. Itt jöhet, hogy ha nem hisz neked, akkor kérjétek pszichológus segítségét, hogy Ő milyen módon látja.

Ez azért is lenne jó, mert gyorsítja a leválás folyamatát és nem Te leszel (egyedül) az Anyuka szemében a hibás, mert a fia a mostani állapothoz képest eltávolodok tőle. Mert sajnos nagy valószínűséggel az Anyuka nem fogja jól fogadni.

Hogy megéri-e ez? Nem lesz egyszerű az biztos. Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai. Neki az az egyik rossz tulajdonsága, de ha szeretné tud rajta változtatni.

40-es vagyok.

Azt értem, hogy ő nem igényli és nem bűn, ezt elkell fogadnom és nyílván mindenki másnak is.

Te rád nem "telepednek" ha hívhatjuk annak, a szüleid, és ez neked jó.

Viszont a párodnak az a normális, ha ennyire közel állnak hozzá a szülei.

Szerintem ülj le a pároddal és beszéld meg vele, hogy ne hasonlítgassa a föztödet, mert rosszul esik neked, hisz te is szeretetből csináltad azt az ételt.

Törődjön veled többet, és akkor biztosan nem éreznéd az anyukájától ilyen rosszul magad.

Az viszont biztos, hogy arra nem kérném a férjem ha a helyedben lennék, hogy a kapcsolatán változtasson az anyjával, vagy a szokásaikon. Csak, mert úgy látom hogy ők így fejezik ki szeretetüket, és nem állnék ennek az útjába.

Én elfogadnám így ahogy van, csak arra kérném hogy ettől még ne kritizálja azt amit én teszek, velem is törődjön, és legyen teljes értékű férfi mellettem. Amúgy, mellékesen megjegyzem ha a kapcsolatunk elején én megakartam volna változtatni a kapcsolatunkat, nem hiszem hogy manapság együtt lennénk, pedig az én anyósom durvább volt, mert neki viszont a férje meghalt, és egyedül nevelte fel a fiait.

Emlékszem hogy mennyire félt amúgy tőlem, hogy majd tönkreteszem a fiát, mert őt is tönkretették. Persze nem mondta ezt így nekem akkor, most mondta el nem rég. Azóta eltelt jó pár év, tulajdonképpen nem tudnám az anyósom nélkül elképzelni az életem, nagyon nagyon szeretem.

Nyilván mégegyszer mondom, hogy nem várható el tőled, hogy úgy érezz és láss mindent ahogyan én látok, csak leírom azt amit én gondolok erről. :)

Aki szerint akkora nagy segítség az állandó kaja hordás, akkor nyugodtan egye 3 napig az állott rántott húst anyóstól meg a fasírtot, ha nincs igénye soha a saját maga által készített ízekre, újfajta ételekre stb.

Ha valamit nem kérsz de folyton tukmálják az igenis erőszak.

Igazából mindent leírtak előttem, én mindenképp a párom puhítanám, hogy felnőtt párkapcsolatra vágysz, mást nem nagyon lehet tenni.

Értelmes férfi társasága nincs, vagy egy másik, “normálisan” élő pár a haveri körben, aki esetleg rá tudna világítani, hogy ez gáz?