Szerintetek is sok a párom anyukája?

A párom 26 éves, anyukájával mindennap telefonál, naponta többször is, meg írogatnak egymásnak messengeren is, szóval kb. mindenről beszámolnak egymásnak. Nekem az is fura, hogy a párom kereső ember, mégis az anyukája veszi neki a ruháit, a fehérneműtől kezdve a kardigánig mindent kb. Én amúgy tök szívesen elkísérném a párom vásárolni, mert nyilván a férfiaknak ez kevésbé buli,de mire elmennék vásárolni addigra anyuci megveszi neki. Ja mert párom bármit mond, hogy szüksége van valamire, mármint nem úgy, hogy valaki vegye meg neki,hanem majd szeretne venni ezt meg azt, az anyukája mindent megvesz neki, még kérnie sem kell. Párom sajnos autoimmun beteg és gyógyszert kell rá szednie, na ezeket a gyógyszereket is az anyukája váltja ki neki(nem is értem) és kéthetente odaküldi a 10 doboz gyógyszert,amire nincs a páromnak szüksége. Mert nem kell ennyit szednie,szóval van már nálunk 40 dobozni gyógyszer,ha nem több. A másik, hogy ő szeret sütni meg főzni és folyton odaküldi a dolgokat, ami mind szép és jó,de senki nem kérte. Én is szeretek főzni és szeretném,ha az én főztömet ennénk. Kicsit rosszul esik amikor a párom azt mondja, hogy de anyukája főztje a legjobb és ő már megszokta az otthoni kosztot. Emiatt van, hogy kritizálja is az ételt,amire persze mondtam már neki, hogy akkor menjen haza és egy az anyja főztjét. A másik, hogy mivel ennyire a kisujját se kell semmiért mozdítani kb. bármi problémája van egyből anyukáját hívja pl: elakadt egy receptnél a főzésben, munkaügyi dolgok. Én biztos először megnézném a neten, aztán ha nagyon nem jövök rá a dolgokra akkor segítséget kérek, de így hogy fejlődjön az ember,ha mindenre mindig megkapja a választ egyből? Szóval kicsit kezdek besokallni, hogy a párom anyukája egyszerűen nem hagyja, hogy a fia önálló legyen. Hogy lehetne ezt szépen megbeszélni? Már próbáltam a párommal, azt is mondtam neki, hogy szerintem eléggé anyuci pici fia, de ezen megsértődött.Azt is mondtam neki, hogy beszéljen anyukájával, de eddig nem történt változás.