Szerintetek is sok a párom anyukája?

#29: én is pont ilyen szitura gondoltam...

Pl. megözvegyült vagy elvált anyuka, egyszem fiacskájával, 10-20 éve szimbiózisban...

Életveszélyes konstelláció - egy "betolakodó" nő számára.... :((((

Anyukával mennyire vagy jó viszonyban? Milyen gyakran beszéltek? lehet, hogy - amennyiben nagyon szereted a párod, és adni akarsz még egy esélyt ennek a kapcsolatnak - anyukával kellene megpróbálnod összemelegedni, és aztán finoman abba az irányba terelgetni, ami neked is jó. Pl. megbeszélni, hogy nagyon jó, hogy süt-főz nektek, de ezen és ezen a napon te ezt vagy azt akarsz sütni-főzni, már betervezted, ne azon a napon küldjön ő is ételt, esetleg osszátok be, hogy melyik napon küld kaját - de ne az összesen. Vagy kérhetsz tőle tippeket, hogy ő hogyan csinálja ezt vagy azt az ételt, és akkor ha a párod nyafog, hogy anyukája főztje jobb, mondhatod, hogy pedig az ő receptje szerint csináltad.

Ha anyuka alapvetően egy kedves asszony, aki tényleg szeretetből csinálja ezeket a dolgokat, akkor hiába sok - mert tényleg sok - megpróbálnék ezen a vonalon elindulni. Hosszabb távon lehet eredményre jutni így anyóssal vagy anyósjelölttel, nekem a sajátommal sikerült. Bár azért nem volt ennyire durva, mint a ti esetetek, és őszintén szólva engem kevésbé is zavart, de voltak azért neki is érdekes ötletei, és szörnyen csúnya holmikat tudott venni férjemnek... de mostanra ez is változott. Cirka tíz év alatt. :) És az is igaz, hogy a férjem nem volt ennyire anyuci pici fia, mint a te párod, még eleinte sem, és ez a fő probléma nálatok szerintem, hogy ebből a párod mintha nem akarna kimászni, önállósodni, pedig valamennyire muszáj lenne. Még elég fiatal lehet, ha a bátyja most 28, úgyhogy azért talán nem reménytelen, hogy idővel lesz előrelépés.

Ez a szülő gyerek kapcsolat nem is gáz, hanem egyenesen ijesztő.

Beteges szimbiózis. Soha nem fog megváltozni egyik sem!

Én nem tudnék egy ilyen mamlasszal élni.

A kamasz fiaim önállóbbak, életrevalóbbak.

Elpazarolod a legszebb éveidet.

Egyet mondok: MENEKÜLJ!

Az ilyen anyucin függő típusok csak rosszabbak lesznek idővel, megőrülsz majd, és vered a fejed a falba 10 év múlva, hogy miért egy ilyen málészájú infantilis p*csnek szültél gyereket. Én szóltam.

Már most menekülj, ez nem nagyon fog változni..

#a kommenteket nem olvastam, csak a kérdést..

7-éve még én is így gondolkodtam, mint te, kérdező.

Mióta vagytok együtt amúgy?

Lehet le leszek pontozva, bár ez pont nem érdekel, én örülnék neki sőt, örülök is hogy ilyen a párom anyukája.

Nekünk elképesztő összetartó a családunk, csak sokan nem tudják elképzelni vagy beleélni magukat ebbe. Azt gondolják, hogy a sok találkozás, a beszélgetés, a gondoskodás rátelepedést jelent.

Én egyáltalán nem így látom, örülök neki, hogy van családom.

Örülök, hogy van akinek segíthetek, és segíthet viszont.

Fúr téged az anyós? Elakar távolítani? Nem akarja hogy együtt legyetek, jobbat képzelt el a fiának?

Mert erről nem írtál, a ti kapcsolatotokról.

Ha ez nincs, akkor ő nem rossz anyós, egyszerűen csak egy túl gondoskodó anyuka. Az én anyám, és az anyósom is ilyen, és hála az istennek hogy ilyenek, mert rengeteg szeretetet érzek mindkét irányból, és mit gondolsz, mi marad neked, ha egyszer mindened elveszted?

Abba is gondolj bele, hogy a szüleink hamarabb megfognak halni, mint mi magunk...(szomorú, de jó esetben ez így van) én a rengeteg törődésre fogok emlékezni, arra hogy körbevettek engem, a szüleim és az anyósom is! És mint egy szeretetháló, biztonságban és megbecsülésben tartottak.

Na nem anyagilag, mielőtt valaki félreértené. Mindketten dolgozunk a férjemmel, külön élünk, minden "átlagos" mégse gondolom azt ha felhívja az anyósom a férjemet, hogy a ruhaboltban van kell valami? Akkor ő még a "csecsén" lóg 35-évesen... :)

Az én anyám még a mai napig vesz nekem bugyit, 30-éves vagyok. Tudja, milyen a kedvenc bugyim, lát olyat, megveszi, majd odaadja. Ez beteges lenne? Szerintem kedves, és hasznos ajándék.

A te anyukád nem ilyen, vagy ilyen volt?

Lehet, csak nem tudod elfogadni ezt a fajta gondoskodást, mert nem ebben szocializálódtál. Biztos téged is szerettek a szüleid, csak talán nem ilyen "majomszeretettel" hüvosebbek voltak veled.

Furcsának találod, viszont szerintem meggondolhatnád azt, hogy inkább befogadd a törődést, elfogadd, hogy a párod ennyire szeretik, mert minden szeretetnyelv más.

Mi pl gyerekvállalásra készülünk, nyilván az egész családnak bejelentettük már azt is, hogy próbálkozunk. Mivel mi mindent megbeszélünk, nyilván nem taglaljuk hogy szexelünk, de azt igen hogy próbálkozunk.

Én azt szeretném ha szüleim és anyósom is itt lenne, ha jön a baba. Hogy legyenek rajtam, csüngjenek a baban és örüljenek velünk. Ők is és a párom is ezt szeretné. Én szeretném ha a szülésnél is ott lennének, nem bent a szülő szobán, mert az nyílván a ferjemmel közös pillanat, de szeretném ha látnák a babát hamar. Mert a családom, mert ők is akarják, és a gyermeknek is jó, ha egy falu neveli fel konkrétan. De minden ember más én ezt elfogadom. Remélem azért láttál igazsagot, vagy érdekességet az írásomban.