Szerintetek miért van, hogy ennyire fontos neki egy kvázi vadidegen? meg mindenki más első neki csak mi nem?

Adott a családunk.Anyós, após, sógornő, férjem, és én( menny,) két közös pici gyerekkel. Sógornőm nemrég bepasizott első szerelem huszonegy-két évesek.

Karácsonyi ünnepek téma jött fel, ki hol mikor akar ebédet, vacsorát tartani.

Kedvesen jeleztem anyós felé hogy mi 25-ebédet v vacsorát gondoltunk. És h őket meg a sógornőmet meghívjuk magunkhoz.

Majd ő közölte hogy ő nem tudja még, de hogy ő is tartana. De hogy a sógornőm és a pasija is legyenek ott. És percekig azt ecsetelte hogy a srác egész karácsony dolgozik. És hogy úgy kell időzíteni hogy neki mindenképpen jó legyen. És hogy anyós testvérei is majd mikor érnek rá. Mert hát ő is a családdal akarja tölteni az ünnepeket, jah meg velünk is persze. Ez elég gáz volt így.

Nem felhőtlen a viszonyunk, nagyon nem fogadják el, hogy mi önálló életet élünk a férjemmel, de ennek ellenére próbálkozok jó viszonyt ápolni. Mindig tesznek valamit, mert irigyek, nem bírják elviselni hogy boldogulunk egyedül. Nagyon mérgezőek, sajnos. De a férjem miatt tényleg próbálok kedves lenni. Csak egyszerűen felbosszant, hogy neki (mi) a férjem és az unokái (nem is én) semmit sem számítanak, de a sógornőm és egy fél éves kis románcban megismert pasas annál többet. A sógornőm természetesen a lánya, a testvérei a családja de nem dőlne össze a világ ha nem együtt lenne a nagy karácsonyi ebéd vacsora.

Legszivesebben nem is hívnám meg újra őket, mert előre látom csak a variálás nyavalygás lesz hogy nekik ez se meg az se jó.

Szerintetek jogos a rossz érzésem ezzel kapcsolatban?