Tudnátok ilyen emberekkel egy háztartásban élni? Ha muszáj lenne, hogy oldanád meg?

Te sem fogsz változni és ő sem, mindez addig jó amíg külön vagytok. Amennyit ott vagytok gondolom nagy nehezen kibírod valahogy. - Amúgy azt hittem, sima nyers zöld saláta, ok ez se túl gusztusos, hogy kézzel fogja meg, amivel előtte minden mást, na de káposzta salátát?! - na mindegy alkalmanként kibírod.

Ne költözz oda, illetve a kérdésed ha muszáj. Abban az esetben azt írtad, hogy több generációs a ház, ha van lehetőség akkor a ti lakrészetek legyen teljesen külön így olyan lenne a helyzet, mint most, hogy átmentek hozzá néha.

Illetve a legjobb ha nem is kerül sor rá, és egészséges maradnak! Nem a költözés miatt, hanem úgy egyébként.

,,Távol élünk a szülőktől, de valószínűleg egyszer el jön az a nap amikor közelebb kell költözzünk, hogy gondoskodjunk róluk. Engem ettől a hideg is ki ráz" Erre gondoltam, hogy lehet, hogy nem is kell, ez nem törvényszerű, nekem pl. nagymamám idén tölti a 91-et és egyedül él, mióta meghalt nagypapám és eltudja látni magát, nem kell gondozni.

Ha távol éltek tőlük, akkor feltehetően távol is dolgoztok. Feladnátok a munkátokat, keresnétek ott munkát? Azért ez nem olyan egyszerű.

A helyedben én semmiféleképp nem költöznék oda. Azt írod, csak akkor mennétek, amikor muszáj, vagyis betegek, rászorulnak. Súlyos beteg ápolása felőrli az embert (némi tapasztalatom van, a négy nagyszülő közül volt Alzheimeres, Parkinsonos, szélütött). Sokkal jobb, hogyha szükség lesz rá, ápolót kerestek, mintha Te áldoznád be az életed, pláne, ha ennyire különböző a higiéniátok, életszemléletetek.

De azért érdekes, hogy ilyen esetben mindig csak a nő van szidva! :D

Mintha após nem ott élne. Mintha neki nem is lenne feladata a takarítás.

Legalább, ha többes számban írnál róluk...

Vagy miért nem apósodról írod, hogy milyen egy retkes állat, miért a nőt szidod?

„Zéró higiénia. Amihez hozzá nem nyúlok minden ragad a retektől, pedig ez "tiszta" most mostam el. A hűtő bűzlik, pedig nem rég takarítottam ki, a padló ragad és bűzlik, na meg tucsog a viztől pedig most mostam fel. Egy pohár vizet nem lehet meginni anélkül hogy el ne mossam a poharat és ha meg nyitom a csapot azt is meg kell mosni mert ragad a trutyitól. Na most mindent látva jó ízűen el kell fogyasztani az asztalra tett ételt, különben jön a sopánkodás, sértődés, duzzogás. A salátát a szemem lattára kézzel! teszi a salátás tálba mert hogy az ő keze "tiszta" (csak épp előttem túrta meg a haját mielőtt bele nyúlt meg pár ajtó kilincset végig nyitogatott) most mosta meg, jól van az úgy. Majd ugyan ezzel a lendülettel végig megy a házon kezét lenyalogatva, ugyan azokat az ajtókat kinyitva + kinyitja a hűtőt, majd a szekrényt hogy ki vegyen még egy pár tiszta poharat az asztalra (természetesen a pohár belsejét fogva).”

Ilyen emberek között nőttem fel, szóval teljesen át tudom érezni a helyzetedet.

Nem vállalnám, egyetlen másodpercre sem.

Egyltalán miért kéne nekem gondozni a párom anyját? Ja, persze, mert nekem van puncim... ápolja a saját gyereke, ha annyira szükséges.

Biztosan nem költöznék senkihez sem. A saját szüleimhez sem, nem,hogy anyóshoz.

Ha ápolásra szórulnak azt a férjednek kell elsősorban le meccselnie velük.

Vagy mennek az idősekotthonába vagy fogad mellé szocápolót.