Van bennem egy tüske a párom anyjával kapcsolatban. Hogyan tudnám elfogadni az anyóst?

Csatlakozom a 30-ashoz, szerintem sem szokás. Nálunk és a környezetemben az anyósékkal való találkozás nem egy formális vendégség. Családtagok vagyunk, "elnézünk egymáshoz", "beugrunk", kiöltözni sem kell. Ha a testvéremhez megyek át, vagy a saját anyámhoz, őket sem ajándékozgatom nyakra-főre.

Jó, az anyukák tényleg előfordul, hogy visznek a gyereküknek valamit (főleg ha fiuk van :D), de az sem igazán a vendéglátó megtisztelésének okán van, hanem csak "jaj, a fiacskámnak jó lenne ez". Ha nem menne oda anyuka személyesen, akkor elküldené azt a cuccot postán. Az én férjemnek hoztak már anyósomék pl. pólót, amit turkálóban találtak, a férjem mérete, és gondolták, jó lesz neki dolgozni (fizikai melós). Nem azért hozták, mert nem akartak üres kézzel "vendégségbe jönni", hanem csak.

Természetesen nekem nem hoztak turkált dolgozós pólót, még jó. :D Meg mást sem. Leültek, beszélgettünk, ittak egy kávét, unokáztak. Nem nyújtottak át ajándékot, nem álldogáltak illedelmesen amíg hellyel nem kínáljuk őket, tudják már, hol a kanapé, nem az angol királynőhöz érkeztek.

Persze, van alapvető illem a közeli családtagok látogatásakor, bunkónak lenni szűk körben is bunkóság, de ennyire formális protokoll, hogy pl. mindig ajándékkal kell érkezni, szerintem nincs. Sokan, akik ilyen szintű családtagok, úgy mozognak egymás házában, mintha otthon lennének. Akkor mit bohóckodjanak ilyen "köszönöm nagylelkűségedet, hogy beengedtél az otthonodba és vendégül láttál" gesztusokkal?

Nem tudom, anyósod miket visz a párodnak, de lehet hogy olyat, amiről úgy gondolja, neked nemigen kéne. Ha pár db sütit hozna, biztos nem hangsúlyozná ki, hogy ez csak a fiáé, és te nem ehetsz belőle.

Na jó, az úgy tényleg kicsit "izé". Lehet, hogy azt gondolja, hogy te talán nem is szereted azt a fajta édességet, vagy nem akarsz annyi édességet enni. Vagy szimplán ez csak anyai szeretet kifejezése a fia felé, te meg nem vagy a fia.

Ismertem egy fiatal felnőtt nőt, neki is mindig adogatott az anyja csokikát, túrórudikát meg ilyeneket. Szeretetből, pont úgy, ahogy egy kisgyereknek adják az ilyesmit. Csak harminchoz közeledve ez már kicsit fura.

Az is lehet, hogy az anyósod is ez a fajta "nasival babusgatós" anya, és talán eszébe sem jut, hogy ilyenkor két összetartozó felnőtthöz megy és ajándékot ad, csak simán babusgatja a fiacskáját, ahogy szokta. Talán már akkor is ugyanígy hordta neki a csokikákat, mikor még a láthatáron sem voltál. Ha így van, engem inkább az zavarna egy kicsit, hogy a felnőtt páromat egy ötéves szintjén kezelve kell látnom, nem az, hogy én nem kapok csokit. Nem vagyok gyerek, nem akarok folyton édességet kapni a semmire.

Nem szívesem mentegetem egyébként, mert tényleg észrevehetné, hogy ezzel akaratlanul is rossz érzést kelthet benned, mintha nem kedvelne téged, vagy nem fogadna el a gyereke párjaként.

De valószínűleg eszébe sem jut. Csak azért mondom, mert az a kérdésed, hogyan fogadhatnád el őt, és próbálok olyan választ találni, ami miatt ha nem is fogadható el, de némileg magyarázható a viselkedése, és kevésbé gondolsz rá haraggal, így higgadtabban tudsz rá megoldást keresni.

Egyébként a fia, ha egyetért és együttérez veled, nyugodtan tehetne neki egy finom célzást, hogy kicsit kényelmetlen, hogy mikor jön, mindig hoz valamit, de csak neki, pedig te is ott vagy, és összetartoztok.