Van bennem egy tüske a párom anyjával kapcsolatban. Hogyan tudnám elfogadni az anyóst?

Én sem hordozgatok senkinek ajándékot, és nem is nagyon örülnék, ha nekem mindig hoznának valamit. Olyan gyakorisággal, ahogy anyósommal találkozunk, csak kétféle ajándékot lehet adni: olyat, ami már van, vagy olyat, ami nem is kell. Nem örülnék neki, ha elhalmoznának üres kalóriákkal (csoki, bonbon, süti), porfogókkal és felesleges vackokkal. Elég a jeles alkalmakra kitalálni valami értelmesebb, személyesebb ajándékot.

Az ölelgetést, puszilkodást, nyálaskodást sem szeretem, nálunk sosem volt szokásban, nekem kényelmetlen. Mi csak ünnepekkor adunk puszit.

Nem vagyok egyedül ezzel a mentalitással, legalább olyan gyakori ez a fajta hozzáállás, mint a te anyukádé. Ettől a mi fajtánk még nem utál senkit, ez csak személyiségbeli különbség. Ahogy különböző családoknak más a humorérzéke, a kommunikációs szokásai vagy akármi, úgy a fenti dolgokban is különböznek. Ne vedd magadra, nem ellened szól.

*barátod - már látom, hogy srácok vagytok.

De bas.zus, egy nő nem nyvalyog ennyit, mint te.

Attól még, hogy nem az ő gyereke, még illik ilyenkor neki is vinni, vagy dolgokat úgy vinni, hogy nem csak a fiának, hanem mindkettőjüknek szánja (például süteményt). Fogadd el, hogy bunkó az anyja, ez nem ellened szól, szimplán ő ilyen, őt is minősíti. Ha neked teher vagy akár minimális gond, hogy te viszel neki vagy rendezed az anyák napjánál őt is, akkor ne csináld. Ha megyek én sem vinnék csak úgy (nem ünnepre) ajándékot, ha ő sem hoz, vigyen helyette a fia. Ha nem visz, akkor ez van. Azzal pedig, hogy a fia helyett az anyáknapját te csinálod, azzal nem az anyának, hanem a párodnak teszel szívességet.

Ha tényleg csak elfogadni akarod, akkor azt kell, hogy ő ilyen, megváltoztatni nem fogod tudni.