Rossz szájízzel jövök haza mindig. Jogosan van ennyi tüske bennem?
Így visszatekintve úgy látom, hogy engem soha nem szeretettel neveltek. Tinédzser koromban csak takarításra voltam jó, nem néztek semmibe, nem érdekelte a szüleimet az iskolai teljesítményem. Ha valami rossz jegyet kaptam, természetesen megszidtak, de ha jót, akkor nem kaptam szép szót. Ha szükség volt rá, eljárattak tanárhoz, és fizikálisan is viszonylag megvolt mindenem. A baj viszont az, hogy anya annyira törekedett arra, hogy jó családnak tűnjünk, pedig nem voltunk/vagyunk az.
Soha nem volt szavam, nem szólalhattam fel a saját érdekemben, mert mindig kikaptam. Egyszer egy őszi szünetben elkéretőztem egy egynapos eseményre, de csak két órára engedtek el (oka ennek nem volt), s mikor elfeledkeztem az időről és késve értem haza, megvertek és abban a szünetben már nem mehettem sehova.
Soha nem voltam rossz. Néha visszabeszéltem, de soha nem szidtam senkit, mindig a magam álláspontját mutattam be, mégis mindig azt kaptam, hogy milyen rossz vagyok és emiatt nem mehetek sehova. A középiskola első két évében is ez volt (16 éves koromig), ezért nagyban ki is maradtam a csapatépitésből, nem szereztem barátokat.
Két éve, a 19. születésnapomon anya ok nélkül végig szivatott, szekált egész nap, hogy kövér, lusta vagyok. A 165 cm-mhez mindig is 55-60 kg voltam, sportolok évek óta, ráadásul mindig jól tanultam, most már egyetemre járok és a saját lábamon állok. Az ünnepekre hazajövök, de semmi sem jó, ugyanúgy érzem magam, mint akkor, amikor segítenem kellett itthon nap mint nap takarítani mindenki után, mindenki óhajait lesni és ez nagyon zavar, nagyon fáj.
Na és persze hálátlan voltam, ha tanulnom kellett és az élvezett volna elsőbbséget a takarítással szemben.
A gimnáziumi tanulmányain vége felé többször is közölték, hogy sokba kerülök és hogy az egyetem is sokba fog. Minden másra volt idő és pénz, csak rám nem.
válasza:Ha a saját lábadon állsz, akkor mondd meg anyádéknak, hogy tele van a hócipőd, úgyhogy vagy változtatnak vagy viszlát.
Nekem is volt hasonló köröm anyámmal (bár jóval idősebben). Aztán pár hét múlva mikor rájött, hogy komolyan gondolom a dolgot elkezdett változtatni a dolgain.
válasza: válasza: válasza:Elvileg nekem is normalis gyerekkorom volt - apam szerint eleg ha a szulok nem isznak es nem verik egymast agyon... de szeretetet soha nem ereztem (most azzal vedekeznek hogy ok is ezt kaptak a szuleiktol). En megszakitottam anyammal a kapcsolatot mert csak kritizalni tudott, soha nem allt ki mellettem, mindig szidott. Kerdeztem tole egyszer tud e vmi pozitivat is mondani rolam? Nem tudott....ekkor dontottem ugy hogy akkor ennyi volt
Semmit se erzek iranta, en viszont egesz maskepp kezelem a gyerekeimet, szeretettel es ezt naponta kimutatom, es mindig kiallok mellettuk. Felejtsd el Anyadat, jobban jarsz hosszu tavon.
válasza: válasza:Tudom hogy nehéz, de csak egy módja van hogy ez változzon. Közlöd hogy nincs igaza anyádnak és a vádjainak. És hogy te erre nem vagy kíváncsi, szóval ha csak ez megy akkor többet nem jössz.
Fontos hogy ne vádaskodj, ne mondj rájuk negatívat, ne alkudozz, ne érzelmeskedj. Csak közöld ridegen, tényként hogy akkor vagy hajlandó átmenni ha nem kell ezt hallgatnod.
válasza:Az én szüleim is ilyenek. Elvileg én vagyok a "legkisebb" ehhez képest gyerekként sok mindent kaptam tőlük, de igazán nem foglalkoztak velem sosem. Apám rajtam töltötte ki mindig ha veszekedett anyámmal, ő amúgy is egy oroszlán jegyű, azok meg rohadt önzőek és imádnak másokat a végtelenségig szekálni és nehéz őket elviselni. Anyám is ilyen.
Nem tudok velük sok mindenről beszélni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!