Miért gondolja anyósom, hogy joga van így beszélni velem?

Hát ez durva,hogy mit meg nem enged az öregasszony

Képzeld én is mondtam a páromnak amikor jött a baba téma,hogy az első pár napban amikor haza érünk,szeretném ha nem jönne senki

Kicsit szokjunk bele a szuloi életben, hárman

Anyós húzta a száját,de megértette,hogy kell idő az anyának a babának és nekünk

"Mert ő úgy gondolta, hogy amint megszületik és hazamegyünk, ő rögtön ott lesz hogy az első fürdetésnél ott lehessen, velünk legyen az első napokban, hetekben EGÉSZ NAP, mert én úgysem tudom mit hogy kell csinálni, nem is főzök jól, nem vagyok jó háziasszony."

Te meg nem úgy gondoltad és kész.

Az első fürdetésnél, az első esténél legyetek csak magatok, mert akkor lesztek igazán egy család!

Ha meg állandóan egész napokra odamegy anyósod idegesíteni, abból csak az lesz, hogy egy hét után kb. a nagykést fogod keresni, hogy belevágd. :-))))

Hol ment félre a szitu?

Ott hogy irányításmániás emberek, akik életük végéig irányítani akarják gyereküket és annak párját. Ha hagyjátok. Én azt mondom: Ne hagyjátok!

Most látszik csak, milyen jól döntöttetek, mert kell is ettől az anyukától legalább az egy órás távolság. :D

Most hagyd őket a fenébe, majd később, ha nagyjából lenyugodtak (ez lehet akár hónapok, vagy pár év múlva is), megpróbálhatsz megint szóbaállni velük.

Ez a gyerekszületéskor odaköltözés (ráadásul kérdés nélkül) nagyon durva, és meglepően sok anyósnak ez a heppje. Azt nem értem, hogy ha szerintük az az alap, hogy a kismama semmire nem képes, ezért az anyósnak kell helyette ellátni a babát, akkor az övéket is az anyósuk látta el, nem? De akkor ők ugyanúgy nem tudnak csecsemőt gondozni, mint a kismama, mert ők sem csinálták még. Vagy mikor tanulták meg? :D Agyrém. Mintha atomfizika lenne a pelenkázás.

Párod most biztos nem érzi valami jól magát. A családunkkal összevezni vacak dolog, még akkor is, ha tényleg hülyék voltak. De néha szükség van rá, ha akadályozzák, hogy az embernek normális élete legyen. Mindennek van határa. Majd remélhetőleg beletörődnek a szülők, hogy a fiuk különálló emberi lény és vannak saját elképzelései. Megszokják, hogy máshol van, mást csinál. Majd megbékélnek.

A gyerek családi vállalkozásból való kilépése általában szintén nagyon fájó pont a szülőknek, mert legtöbben azáltal akarják biztonságban tudni a gyerekük megélhetését, hogy a családi vállalkozásban adnak neki helyet, és titkon azt remélik, egyszer átveszi a céget. Hát, ez van. Nem tervezhetjük meg a gyerekünk egész életét.

Ezt most meg kellett lépni. Nyugodj meg, majd elmúlik.

Én itt megszakítanék vele minden kapcsolatot. A fia és az unoka ha lenne, mehetne, persze, de én többet nem.

És az is biztos, hogy nem bőgtem volna, hanem ha nagyon felb., akkor kiosztom ott helyben.

Édes Istenem az égben!

11 ezer kilométerre "rángattam" az anyósom fiát.

És senki nem tombol, hanem a legszeretetteljesebb kapcsolat van köztünk.

Szarjál a fejükre. S ne legyen lelkiismeretfurdalásod!

Az a szép, hogy a fia sem áll vele szóba! Nagyon helyes! Különben azt hiszi bármit megtehet vele meg veled is...

Legalább hitt neked. Az én férjem el sem hitte, hogy anyósék milyen alattomosak. Most is a színjátszás megy amúgy, most még jobban felém! Képzeld el, előadják hogy ők mennyire törődnek a véleményemmel! Soha a büdös életbe nem érdekelte őket amíg (mert mi sajnos igen, férjem meg anyós kívánalmára - lelkileg zsarolta a fiát a te vagy a támaszom és az éhen halok nélküled szöveggel) ott laktunk. Amióta nem vagyunk ott, leszarják a fejünket, nem akarnak úgy találkozni, évente ha 5ször látjuk egymást nagy szó és akkor sem csak úgy! Hanem valami miatt! Addig meg: jaaaj fiam minek adnál másnak pénzt? Jól vagytok itt is! Persze, hogy neki adjuk má azt a pénzt inkább.

Mindenki tudja hogy hazugság akár egy szép szavunk is egymás felé én meg a családja között! A férjem bár még mindig elakarja hinni, hogy jó emberek és az anyja mostanában megint nagyon sajnáltatja magát. Nem tudom van e most célja vele... Mindig volt eddig célja vele. De már nem mondja nekem, hogy nincs igazam (a férjem). Mert olyan érveket hozok fel, amit nem tud megcáfolni. De hát fájna neki ha tényleg kinyitná má a szemét...

Én semmifélét nem érzek anyósék iránt. Se szeretet, se sajnálat. Csak kárörömöt... Mivel mi is csak azt kapunk tőlük. Múltkor azon nevetett anyós nagyon, amikor arról volt szó, hogy mi lenne ha a pandémia miatt gebasz lenne és nem tudnánk fizetni a hitelt... Csak nevetett rajta. Én meg akkor azon nevetek, hogy neki a gerince fáj és azon siránkozik...

Azonnal tedd helyre a nőszemélyt!

Egyrészről nem értem ezt a generációt, hogy miért akarnak mindenáron odatolakodni, mikor megszületik egy baba, meg mi ez a duma, hogy mennek segíteni. Nekem is itt adta elő anyósom, hogy majd jön, jött is persze, úgy kellett minden szoptatásnál kitessékelni, mert ő úgy képzelte el a segítséget, hogy kigúvadt szemekkel bámulja a mellemet, miközben etetem a babámat. Nem tudom, hogy az 50 pluszos nők esténként a nunijukat simogatják arra, hogy más nő szoptat? A pelenkázást úgy kellett nekem megmutatni neki, mert náluk anno még más pelusok voltak, főzni nem kell, mivel mindenhol vannak már menüztetések, ahol változatos ételeket adnak nagyon korrekt áron. Egy mosást berakni pedig kisbaba mellett is 3 perc, ahhoz sem kell senki. NEM KELL SEGÍTSÉG AZ ÚJSZÜLÖTT MELLETT. Az egész őróla szól, ő akar középpontban lenni, ő akarja, hogy rászoruljatok, mert nehezen viseli, hogy felnőtt a gyereke.

Amúgy sem a világ végére költöztök bakker. Örüljön, hogy nem megpattantok külföldre, ismerek olyan asszonyt, aki annak örül, hogy a kisebbik gyereke Európában maradt, mert a nagyobbik a tengeren túlon van, akkor látja az unokákat, ha évente egyszer haza jönnek, vagy évente egyszer ő megy, szó nincs arról, hogy jár a nyakukra "segíteni". Az nem segítség, ha a saját otthonodban az anyósodat kell kerülgetni, meg nem tudsz nyugodtan semmit sem csinálni, mert figyel és osztogatja az észt. Jaj, annyira ideges tudok lenni ettől a témától, nálunk is friss az élmény, bár anyósom nem rossz indulatú, de engem akkor is zavar, hogy épp a hátsómat törlöm és hallom, hogy pittyeg a kapu, meg magyarázkodnom kell, hogy miért veszem el az egész családtól azt az élményt, hogy nem táthatják a szájukat, amíg szoptatok, meg úgy egyáltalán azért 30 évesen ahhoz vagyok hozzászokva, hogy azt csinálok, amit akarok, nem amit egy vén pina kioszt, különösen nem a saját otthonomban.

Uhh. A legtöbb fiús anyuka ilyen.

Először azt hittem csak nekem jön az áldás, mert elvitték a kisebbik fiát is. De kiderült hogy az idősebb fia barátnőjével is ilyen.

Pedig idősebb tesó már élt külön korábban is, csak akkor közelebb hozzájuk.

Bármit mond a barátom, bármennyit megy, az én hibám. Én beszélem tele a fejét, én manipulálnom, miattam csak 4 napot megy le egy héten..

Addig elfogadja a "fia döntését", amíg azt teszi amit ő mond. Ha más véleménye van, akkor azt már én kényszerítettem rá...

Ez így működik a kattos anyósok fejében általában.

Valakinél idővel jobb lesz, de az ilyen véranyósok amíg csak lehet, haza várják a kicsikéiket, akiket elrabolt, és manipulációval távol tart a gonosz meny.