Vajon régebben is ekkora nagy harc volt az anyós és a meny között?

Teljesen biztos, hogy a régi paraszti világban több volt a feszültség, tekintve, hogy a fiatalok a férfi szüleihez költöztek. Más kérdés, hogy annyira kötelező volt hallgatni az idősebbekre, hogy nem robbanhatott ki a vita, a fiatalnak nyelni kellett. (Ez garantálta, hogy belőle is rémanyós lesz, hiszen amikor végre ő volt az öreg gazdasszony a családban, akkor élvezhette, hogy végre kinyithatta a száját és ő parancsol.)

3-as: ez a "Sissi kontra Zsófia" véleményed eléggé a romantikus filmek hatását tükrözi, valójában azért sok mindenben Zsófiának volt igaza. Erzsébet egy rendkívül szabad, gondtalan gyerekkor után került a császári udvarba, eleve nem volt alkalmas császárnénak, soha nem is annak nevelték. Az "elvették a gyerekeit" valószínűleg csak legenda, amiből annyi igaz, hogy azt a szabadelvű nevelést, amihez otthon szokva volt, nem hagyták neki, de egy uralkodó gyerekeinél az nem is lett volna célravezető. Ferenc József és ő annyira homlokegyenest ellenkező egyéniséggel rendelkeztek, hogy egyébként se lett volna boldog az a házasság, amint az első tiniszerelem elmúlt.

Régen is voltak ilyenek, mondok kettőt, csak a családom anyai ágáról:

Dédmamámat utálta az anyósa, mert a dédapámnak ki volt nézve egy gazdag (dédpapám szerint rettentő csúnya) lány. Már jegyben jártak amikor a dédpapám megismerte dédmamámat, aki a másik lánnyal ellentétben nagyon szegény volt, korán elárvult, rokonoknál nevelkedett, kb. cselédsorban volt tartva amíg el nem költözött onnan, hogy egyedül éljen. Nagyon kemény és független nő volt, abban a korban igazi ritkaságszámba ment az ilyen. A dédpapám udvarolt a dédmamámnak, de közben a gazdag lány családjával már az esküvőt szervezték az ükök. A papám az esküvő előtt egy nappal elszökött otthonról, (másik városban éltek) ide költözött és megkérte a dédmamámat, el is vette feleségül. Nagyon nagy harcok voltak, a papa szülei sose fogadták el a dédit, mert ők pénzes sváb nagypolgárok voltak, azt hitték a dédi csak a pénzéért csábította el a papát. De mivel a papám volt az egyetlen gyerekük, leköltöztek ők is utána a nyakukra, egy utcába velük. Onnantól kezdve folyamatosan a dédim idegein táncoltak, főleg az anyós, az após az unokák érkezése után megbékélt. Node az anyós nem. Mindenféle k.rvának elhordta, csúnyának tartotta, mivel a dédim eredetileg székely származású, nem sváb, mint ő. Pletykált róla hazugságokat az utcában, satöbbi (ükanyám mongol képű cafkának hívta a dédimet folyamatosan, a nagymamám szerint- ő is hallotta amikor szidta, nem csinált titkot belőle, egyszerűen alacsonyabb rendű embernek tartotta saját magánál a dédimet.) Dédi egész életében csak rosszat kapott az anyósától. Folyamatosan nőket kerített a dédpapámnak, hátha az egyik megtetszik neki és otthagyja érte a dédit. Sajnos az egyik ilyen kerítése olyan jól sikerült, hogy utána a dédszüleim egy évre külön költöztek, mert az új csajjal összejött a dédpapám, de aztán valahogy megjött az esze és visszakönyörögte magát a dédmamámhoz. Végül csak a halál választotta el őket, az ármánykodó vénasszony kevés volt hozzá, pedig nagyon igyekezett. A legtöbb gyakoris sztori semmi ahhoz képest amiket ő meg a mamám mesélt, hogy miket művelt az ükanyám. Ritka goromba sznob asszony volt. Az ellenségemnek se kívánnék olyan anyóst. (Mondjuk az én mostani anyósom egy elég hasonló beállítottságú fennsőbbségi érzésű sznob banya, néha emlegetem is a dédit magamban, hogy milyen hasonló helyzetbe kerültünk így, cirka száz év különbséggel)

A másik a nagymamám esete, neki két rossz anyós is jutott. Az elsőnek a fia egy alkesz volt, bántalmazta is a mamámat, emiatt anyukám koraszülött is lett. Gyorsan elváltak még anyukám egy éves kora előtt, de az anyós zaklatta a mamámat a válás után is nagyon sokáig, és minden szemét k.rvának elhordta, leveleket dobált a postaládába, amiért a mamám nem maradt együtt az alkesz, nőverő fiacskájával, aki egyébként maga a tökély.

A másodiknak az volt a baja vele, hogy elvált és van egy gyereke, folyamatosan fúrták a kapcsolatukat, az esküvőjükre se mentek el, a fiukkal teljesen elhidegültek, mert ő kiállt a mamám mellett ellenük, onnantól kezdve a mama lett a szemét nő, aki ellopta a fiukat. Nem is nagyon tartották a kapcsolatot. Amikor a nagymamám elvetélte a második férjével közös gyereküket (amibe majdnem belehalt, mert félrediagnosztizálták, utána meddő is lett szegény) az anyósa azt a megjegyzést tette a nagypapámnak a hírre, hogy: hálistennek, akkor most váljatok el és keress olyat, aki tud neked szülni. Na ekkor beszéltek utoljára. A mamámék pedig még most is házasok.