Ha kikötöd, hogy a te életed tabu, a máséba azért beleszólsz?
Nővéremnél voltam, ő az anyós. Elég békés természet, nem szól bele a fia és annak a párja dolgába, még olyan szinten sem, hogy elmondja, ő hogy csinálná. A menye elég határozott módon leszögezte még az elején, hogy az ő életük minden téren tabu. (Anélkül, hogy nővérem bármikor is beleszólt volna bármibe, úgyhogy ez a kioktatás szerintem így elég gorombának tűnt, de mindegy.)
Szóval, ott vagyok tesómnál, ők is beugrottak (fia és meny), de a nő kis egyéb duma után elkezdte mondani nővéremnek, miért így csinálja ezt (kaja), az anyja nem így szokta. Meg a gépen (PC) miért így és így csinál valamit, emígy egyszerűbb. Tesóm nem szólt, de én nem bírtam ki, megkérdeztem, hogy akkor az anyósa holnap mehet hozzájuk beleszólni a háztartásba? Néz rám, nem is értette, miért mondtam; aztán mikor elmagyaráztam neki, akkor jött azzal, hogy ez nem beleszólás.(?)
Nálam is voltak még tavaly, és ott is előadta magát a csaj, de rászóltam, hogy leszrom, hogy az ő anyja hogy csinálja. (Elszakadt a cérna, nem rögtön támadtam le ezzel.)
Kb. úgy magyaráz nekem, negyvenesnek, meg a nővéremnek, aki ötvenes, mintha idióták lennénk, ő meg valami kiérdemesült agysebész.
Ti hogy vagytok ezzel? Ha kikéred magadnak még a véleményt is, akkor visszatartod a sajátodat? Mert szerintem így lenne korrekt.
Nem tudom hogyan hangzottak el ezek a mondatok, talán nem beleszolásnak szánta. De az is lehet hogy úgy érezte hogy igenis ő jobban tudja. Azért elég bunkó dolognak tartom úgy indítani hogy az életük tabu, mikor az anyósának a fiával él együtt. Értem hogy azt akarta kihozni belőle hogy vannak privát dolgok, és ez igaz is, de van egy egészséges középút. Egy ártatlan beszélgetés közben is van olyan hogy még mondjuk a véleményünket, de ezt nem kell mindig komolyan venni. Attól hogy az előző anyósa beleszólt az életébe nem azt jelenti hogy a mostani is bele fog.
Nálam úgy működik hogy úgy várom el mástól a véleménynyilvánítást a dolgaimmal kapcsolatban ahogy én is csinálom. Egyszerűen lehet érezni hogy mikor jön el az a pont amikor elmondhatod a véleményed, tanácsot adhatsz. Az sem mindegy hogy mennyire közeli ismerős. A hozzám közelállók véleményét szívesen fogadom, de ennek nem szabad átmennie ba.tatásba, sem kioktatásba. És mindig észben tartom hogy az a másik személy nem én vagyok. Más az ízlése stb. Ami nekem jó az neki lehet hogy rossz. Ezt sokan elfelejtik.
Ezek a mondatok nem tűnnek olyan vészesnek, de ha pl tízpercenként nyom egyet, akkor elhiszem, hogy irritáló a csaj főleg, hogy ő meg kijelentette, hogy nem kér tanácsokat.
Én egyébként úgy vagyok mindennel, hogy ha kérik a tanácsomat adok, ha meg nem akkor megtartom magamnak a véleményemet. Ugyanezt várom el másoktól is. Eddig működik.
Hát ezt lehetne elemezni tovább, mint pl mi számít beleszólásnak. Pl mostanában találkoztam egy ismerősömmel akiről tudom higy sose üti bele az orrát a másik dolgában. Én sem. Elkezdtünk beszélgetni, igazából több órát voltunk együtt mert csináltunk is valamit közben. Erre ő mondta hogy ezt inkább úgy csináljam hogy.. De teljesen építő dolog volt, hiába nem kérdeztem nem sértődtem meg. Nem mindegy a hangsúj sem és milyen környezetben mondjuk.
Extrém példa, valaki azt mondja hogy 2 hetente mos hajat. Én erre valószínű mondanám neki higy hú ez nem kevés? 5 napota jobb lenne mert.. Erre ő nem én így akarom mert.. Én elfogadom és annyiban hagyom. Mindenkivel történnek hasonló párbeszédek. Tehát egy sima beszélgetésben is előfordul hogy tanácsként mondunk valamit mégha mégha nem is akarunk beleszólni semmibe. Ezt is beszélgetésnek hívják.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!