Fontos, hogy anyós/após kedveljen?

Nekem fontos, mert mindig mindenkivel úgy bánok ahogy szeretném hogy velem bánjanak. Rosszul esne ha tényleg mindent beleadok és kedves vagyok, ők pedig gonoszkodnak. Végül is ugyanazt az embert szeretjük, aki nekik a fiuk, nekem pedig a párom, ez már alapvetően összeköt minket. Mindannyian annak az embernek szeretnénk jót aki összeköt, tehát a céljaink közösek, semmi értelme marni egymást.

Mondjuk ehhez mindkét fél részéről kell némi intelligencia.

Nekem egy ideig fontos volt, hogy az anyósjelöltem kedveljen, mert tudtam, hogy ez a páromnak is fontos. Mindig próbáltam a kedvében járni, de aztán rájöttem, hogy lehetetlen. A szemében én voltam a csúnya, gonosz, "mostohabarátnő", aki el fogja vinni tőle az egyszem akkor még otthon lakó fiacskáját, és akkor vele "jajj, mi fog történni"...

Szóval váltottam, már nem akartam megfelelni sem neki, sem a pasimnak, anyóst egyszer és mindenkorra leállítottam, és nem nyeltem le neki többé semmit. Két évig nem beszéltem vele, azóta a szemében megszépültek a dolgok, nem cseszeget, én meg nem hánytorgatok fel semmit. Így már egészen jóban vagyunk.

Apósnál igazából sosem érdekelt mennyire kedvel, mert 12 éves volt a fia amikor elváltak a szülők, és sosem volt ott neki apaként úgy igazán. Mivel nem túl erős köztük a kapocs, így nekem sem volt kifejezetten fontos, hogy após elfogadjon, de megtette.

Ha valakinek nem fontos, miért kell lepontozni?

Szerintetek mindenhol olyan tökéletes a kapcsolat?

Nyilván nem véletlen, hogy egyesek számára nem fontos...