Jogosan érzem ezt bicskanyitogatónak?

-23 éves vagyok, jelenleg nem lehet gyerekem, kapok majd hormon kezelést de ez lényegtelen- Férjemet 15 évesen ismertem meg. Szerintem 8 év elegendő volt ahoz, hogy megismerjük egymást, bulizzunk, nyaraljunk kettesben, tanuljunk stb stb. Anyósomék 3 vagy 4 éve feszegetik az unoka témát. (nem tudják, hogy jelenleg "beteg" vagyok, és hogy a férjemmel küzdünk minden egyes nap..) Ők nem tudják milyen érzés úgy felkelni és munkába indulni hajnalban, hogy dejó 1 újabb nap eltelt, 1 újabb nappal közelebb vagyok a teherbeesésemhez. Nem ők nagyon nem tudják ez milyen érzés.

És akkor a családi ebédnél ilyen megjegyzések zajlanak.

-Addig fejleszd magad amíg lehet, gyerek mellett úgysem fogsz tudni tanulni.

-(Covidos helyzet előtt) Addig nyaraljatok amíg lehet, gyerek mellett úgysem tudtok nyaralni menni. (első 2 évben nem, de pici gyereket már simán el lehet vinni pár napra)

-Addig élj amíg lehet..

- Gyerek mellett úgysem fogsz adni magadra

-Meg fogsz hízni

-Jaj de sovány vagy egyel

-Miért vagy ilyen sovány /Hiztal??????

- Mikor lesz baba na mikor lesz?

-Megkapjuk majd 1 hétre?

És társai.