Szerintetek jogosan haragudott meg ránk anyósom?

Az én férjem családjában is szenteste volt rokonozás, ráadásul hagyományosan férjem nagynénjééknél (akihez egyébként máskor kb sosem mentünk). A tipikus "ünnepi rokonok" (akiket csak évente kétszer látsz, karácsonykor és húsvétkor) gyűltek össze olyankor.

Mikor még csak együtt jártunk, természetesen eszembe sem jutott kivonni őt ebből. Mikor már összeköltöztünk, szívesen töltöttem volna kettesben vele a szentestét, de valahogy fura lett volna ennyi idő után bejelenteni, hogy "mostmár hirtelen nem tetszik így, kiszállunk".

De mikor megszületett a gyerekünk, rászántam magam. Nem akartam, hogy a gyerekemnek mindig azzal kezdődjön a karácsony (tudom, hivatalosan ez a nap még nem az, de a gyakorlatban igen), hogy muszájból félidegenek közé rángatjuk egy félidegen környezetbe, ahelyett, hogy otthon lenne velünk, szűk körben, meghitten, és játszana az új játékaival. A tágabb család, rokonság végiglátogatására ott a következő két nap.

Szerencsére nem volt belőle sértődés, bár láttam, hogy azért nem is repesnek az örömtől. Mondjuk megértem a veszteségérzést, ez egy korszak vége. De tudomásul kell venni, a "gyerek" többé nem gyerek, már nem az a fő szempont karácsonykor, hogy "hazamenjen" anyucival ünnepelni (már nem is az az otthona). Ő már nem a fiú, hanem az apa szerepében van karácsonykor (ahogy többnyire az év többi napján is). Új család jött létre új szokásokkal, ez az élet rendje. A sértődés nem jogos.

Én nem vagyok egy rokonságnak becsicskuló fajta, ezt előre leszögezném. Nálunk is a szenteste mindig hármunké volt (férjem, gyerekem, én).

Viszont így a kérdezőt olvasva, csak egy kósza gondolat, de ha elfogadod az eddigieket, és szenteste mentek anyósékhoz, akkor gondolj bele, túl leszel a velük (anyósékkal, férjed tesóival, sógor/sógornővel) való karácsonyi rokonizáláson. Mindezt úgy, hogy még csak nem is Neked kellett készülni (anyósra, apósra, mondjuk 25. vagy 26-án.

Én ezt is fontolóra venném, hogy utána a 25-26. már csak a tietek hárman, vagy a saját családoddal úgy osztod, ahogy szeretnéd.

Nekem, mint anyósnak /nem a tiéd :)/az a véleményem, hogy meghívnám az összes gyerekemet -ahogy eddig mindig- szentestére vacsorára.

Ha valaki nem jön, nem haragudnék.

A többi gyerekemmel és unokáimmal boldogam tölteném el az estét.

Aki nem jött, azt szívesen látom majd az új évben.

Nálunk úgy van higy 24-én mindeki otthon van a legszűkebb családdal. Egyetértek abban hogy kellenek a saját szokások, a nyugalom, hogy minden úgy legyen ahog ti szeretnétek, senki máshoz ne kelljen alkalmazkodni. 25-én pedig megyünk a férjem anyukájához. Mondjuk nálunk fura lenne ha nem mennénk mert jóban vagyunk, és ő nem is erőlteti semmit, szerencsére nincs ilyen gond, szívesen megyünk. De ha egyedül lenne egész nap 24-én akkor elhívnánk vagy mi mennénk hogy ne legyen egyedül.

De itt szó sincs ilyesmiről. Én is utálom a nagy felhajtást de ha férjem csak ilyenkor látná a testvérét akkor kibírnék 1 napot, mondjuk 25 vagy 26-át. De a szentestéből én se engednék a helyetekben. Mi lenne ha az össznépi családi banzájt a következő nap tartaná meg a tágabb család?

Nem értem ezt a "összeköltöztünk/összeházasodtunk/megszületik a gyerek, mostmár nem kell a régi család" dolgot.

Ha a karácsony a szeretet ünnepe, akkor miért nem lehet a szeretteitekkel tölteni?

Az év 362 napján együtt vagytok.

Mert az év 362 napja àllandò rohanás,had legyen màr 1 nap amikor nem a futásbòl és jòpofizàsbòl àll az ember napja.

1 nap ami más mint a többi.

Nekem a szenteste a legfontosabb amit a férjemmel ünneplek immàr 2 éve.

Elötte mi is hol itt voltunk,hol ottvoltuk,de elét volt

Abbòl állt a napom h koràn keltem mert én is szerettem volna sütni fözni,gyorsan feldobáltuk a diszeket a fára aztàn futàs valakihez.

Elötte 7 èvig vàndor cirkusz volt a szentesténk.Már vàgyom a sajàt kis szentestére ahol amit ugy csinálunk amit mi akarunk,és kialakitjuk a mi hagyományainkat.

Ha gyerekem lesz szeretnék szük körben ünnepelni ahogy én is felnöttem.

A rokonoknál az a szokás h a gyerekeket elcsaljàk feldiszitik a fát ès oda pakolnak.

Mi mindig együtt diszitettük a fát,kivettem a részem belöle és nagyon élveztem.Hiszen igy vártuk a Jèzuskàt.Igy vártam a Jézuskát.

Ha gyerekem lesz szeretném ha együtt diszitenénk.Együtt készülnénk és öt is megfognà ez a hangulat.

Nem a szerint h melyik rokonnál épp mi a szokàs.

Kérdezö,sértödjön meg ha akar az anyòs.

Nem kell emgedni neki,legyen szép az a napotok

1. Én nem értem, hogy amint 2 fiatal összeköltözik, rögtön "saját hagyományt" akarnak és ezért rögtön le@arják az anyós által kialakított és már 25-30 éve jól működő hagyományt.

Ha te most kialakítod azt a hagyományt, hogy szűk családi kör, akkor számíts rá, hogy ha a gyereked felnő, te egyedül fogsz karácsonyozni, mert majd ő is a párjával akar lenni kettesben és nem a szüleivel.

Na! Ez lesz a te hagyományod.

2. Ezt az én menyem is megpróbálta!

Délután feldiszítették a fát, késő délután sütöttek halat, 6 órakor megvacsoráztak és fél 7-től minden olyan volt náluk mint máskor, csak volt egy feldiszített fenyőfa is.

Felhívtak bennünket boldog ünnepeket kívánni és mikor látták, hogy mi 10-en üljük körül az asztalt és beszélgetünk, nevetgélünk, hát akkor már nagyon bánták, hogy ők most otthon üldögélnek kettesben és ugyanazt csinálják mint minden este.

Másnap már hiába jöttek, már nem volt ugyanaz a hangulat mint előző este, arról nem is beszélve, hogy így sajnos mi nem tudtunk menni rokonokhoz, mert őket vártuk.

Ezt csak tanulságképp írtam le, hogy minden fiatalasszony jól gondolja meg, hogy milyen hagyományt rúg fel és milyet alakít ki helyette, mert ez nagyon visszaüthet.