Túlreagálom anyósék reakcióját, vagy titeket is megbántott volna?
Sziasztok!
A párom és én 30-32 évesek vagyunk. Sok éves spórolás, megtakarítás és lemondások révén sikerült vennünk egy pici kis házikót (50nm), szép panorámával, sok zöldterülettel (nagyon hangulatos, takaros ház, 10 éve lett felhúzva egy plusz szint rá, szóval viszonylag új, nem "putri"). Nagyvárosi lét és panel helyett erre vágytunk inkább, és lehetőségeink is ezt engedték meg. Ilyen ingatlanárak mellett sajnos "nem ugrál könnyen" az ember.
Anyós és após, mikor jöttek megnézni, pofavágások mellett, sajnos eléggé nyers és modortalan módon közölték, hogy "hááát ez van..." meg, hogy "ő biztos nem menne vissza a fára" -gondolva itt arra, hogy közel vagyunk a természethez és nehezebb a megközelíthetősége, "visszamegyünk az ősember szintjére...". Ők egy óriási 9 szobás házat örököltek amit szépen az évek során szinte tökéletesre "faragtak" a mai kor minden elvárásának megfelel. Mi a 0-ról indultunk, mert nem kaptunk (nem is vártunk) semmilyen anyagi támogatást az élethez.
Utána órákig sírtam, mert nagyon rosszul esett, hogy ilyen módon lefikázták azt, amiért évekig dolgoztunk. Nem szóltam semmit, miután elmentek utána borultam ki.
Túlreagáltam?
válasza:26: "Ki tudja mi van még ott, ha ők a 9 szobás házból nem támogatták a saját gyereküket... "
Ez nekem is eszembe jutott.
válasza:Nekem is rosszul esett volna, de azért nem borulnék ki.
Gondolom, ennek van előzménye, és egyébként sem ideális a kapcsolat, különben nem lennének ilyen bunkók.
Nem kell velük foglalkozni, nem kell őket többet hívni :D
válasza: válasza:"mi ezért legalább megdolgoztunk!"
Mindenki ezt nyomja, de bocsi, attól, hogy megdolgoztak érte, még nem lesz kevésbé szar a hely. Anyós ettől még lehetett volna tapintatosabb, de a tényeken az se változtatott volna. A kérdező is tudja ezt, azért fáj neki ennyire a beszólás, mert betalált. Ha tényleg tetszene neki az a "házikó" akkor sírás helyett rögtön sorolta volna anyósnak, hogy miért is nincs igaza.
Köszönöm a sok választ! Természetesen mindenkinek lehet véleménye, ám tapintatosság is van a világon. Ha valakihez megyek, nem ócsárolom az otthonát, kivéve ha feljogosítanak rá,vagy segítettem ahhoz hozzájutni. Tegyük hozzá,ez még egy olyan állapot, hogy hozzá sem nyúltunk a házhoz, alakítás előtt állunk.
Amíg potenciálisan a tenyészkanca szerepét szánták nekem ,addig minden "jó volt"(látszatra legalábbis). Anyós fejében érthetetlen módon az élt,hogy odaszülök majd 3-4 unokát a nyakára,és minden happy lesz (más opció számára nem létezett). Mihelyst önállósodási kísérletbe fogtunk,már más a gyermek fekvése, előjött a másik énje. Előtte semmiféle konfliktus nem volt,én tisztelettudóan viszonyultam hozzájuk mindig is. Most sem akartam,hogy elmérgesedjen a viszony,azért nem szóltam oda...Csak sok sok éven át nyelten a burkolt utalásokat,már elég... Viszont anyósom nagyon önfejű és makacs,ha nem az ő akarata érvényesül, képes évekig haragudni bármiért.
válasza: válasza: válasza: válasza:Ha valakihez megyek, nem ócsárolom az otthonát, kivéve ha feljogosítanak rá
Annyira gáz, amikor valakivel csak azt lehet közölni, ami tetszik... Ha legközelebb hazudik, akkor meg az lesz a bajod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!