Szerintetek túlreagálom és mindíg ugranom kellene?

Le kéne ülni anyóspajtásékkal és ezt így szépen elmondani nekik is. Egyszerűen megbeszélni, hogy szívesen segítesz ha kell, de nem vagy a csicskájuk akinek csak füttyenteni kell. Egy kis udvariasság nem kerül semmibe.

Ezért kell óvatosnak lenni mások "kisegítésével", mert hamar a fejedre nőnek.

Az sem mindegy, milyen rendszerességgel kérnek mennyire komoly dolgokat.

Tehát pl. bedobni egy levelet, vagy vásárolni nekik is a boltban amikor úgyis megyek boltba és elvinni nekik nem ugyanaz a kategória, mint felszedni a krumplit, felásni a kertet vagy nagytakarítást csinálni náluk nem önszántadból.

Ez a segítség dolog úgy működik, hogy az elején szívesség, utána kötelesség. Nálunk is így volt. A feleségem apja kijelentette, hogy jövő hét szombaton betonozás van náluk és ha ráérünk ha nem, ott leszünk. Nyilván segít az ember ha tud, de van egy határ amit nem kellene átlépni. Nekünk is van kertünk, magánéletünk vagy ne adj' Isten a 40 fokban strandra mennénk és nem betonozni. Szóval el lett neki magyarázva, hogy azért mert itthonról dolgozunk és emiatt "sok szabadidőnk" van, még nem állunk ugrásra készen ha kitalálnak valami baromságot és nem a beosztottjai vagyunk, hogy megszabja mikor mit csinálunk.

Nyilván ez már a végkifejlet, próbáltuk eleinte szebben közölni vele, de nem ment. Szóval abban maradtunk, hogy mi sem kérünk szívességet és ő se tegye. Van, amikor nincs arany középút.