Hogy oldottátok meg az esküvőt úgy hogy nem álltok szóba az anyósékkal?

Talán segít. Amikor a mi esküvőnk volt, annyira összevesztem az anyósommal, hogy előtte napokban már nem is beszéltünk egymással. Ő az a tipikusan túl lelkes örömanya volt, aki mindent meg akart helyettem csinálni. Szerintem még az oltár elé is szívesen bevonult volna helyettem.

Csak hogy értsd, a hátunk mögött egyezkedett a helyszínnel, megváltoztatta a menüt, átvariálta az ültetési rendet és hasonlókat művelt.

A legszívesebben meg sem hívtam volna.

De arra a napra félretettem minden ellenszenvet. Nem akartam, hogy azért, mert nekünk nem jó a viszonyunk, tönkretegyem az egészet. Hogy évek múlva megbánjam, hogy csak azért, mert akkor rossz volt a viszonyunk, rossz döntéseket hozzak.

Remélem, érted mire gondolok. Csak a férjemet bántottam volna vele. Nekünk bármilyen is volt a viszonyunk, mégis csak a férjem édesanyja.

Képzeld magad bele egy kicsit a menyasszonyod helyébe. Neked hogyan esne, ha ő azon gondolkodna, hogy ne legyenek ott a szüleid az esküvőtökön?

Bocs, de én úgy látom, hogy a menyasszonyod NEM a te pártodon van.

Ha nem alkottok "egy párt", abból válás lesz előbb-utóbb.

23 vagyok. A férjem mindenben mellém állt. Anyósom rájött, hogy ebből a helyzetből csak ő jöhet ki rosszul, mert később ő lesz, akit nem hívunk meg sehova, ő marad le a másik nagymamához képest az unokáról.

Férjem az esküvő után megköszönte, hogy a történtek ellenére nem csináltam patáliát, még a szülőköszöntéskor is odamentem anyósomhoz. Elmondta, hogy ez mennyit jelentett neki.

De hát társak vagyunk. Tudod, együtt jóban és rosszban. :)

A barátnődnek már régen le kellett volna állítania az anyját, de valamiért nem tette!

Ő nem tisztel téged, mint ahogyan az anyja sem.

Ergo:

Nem erőltetném ezt a házasságot

28!

Valóban? Ezt miből szűrted le? A történetből ugyanis nem derül ám ki, mi a problema. Lehet am, hogy nem a szülők hibaja ez az elbaxott kapcsolat.