Hogy közöljem anyósommal és apósommal, hogy nem fogunk a közelükben lakni?

Mondjuk az hülye érv, hogy nem köt ide semmi, mikor a lakás csak pár év múlva lesz aktuális, addigra bőven változik mindenki élete.

De igen, gerinctelenség túladni rajta pár évvel később is, ha a mamáék azért vesznek másikat, hogy közel legyenek.

Mondjátok el most, ha támogatni akarnak, támogassanak a vidéki lakás önrészével.

Mondjuk én meghallgatnám a párod véleményét is. Az oké, hogy elfogadja, hogy te mit akarsz, de azt sehol nem olvastam, hogy ő mit szeretne. Neked érv, hogy a szüleidhez akarsz közelebb költözni, de akkor ő meg távolabb költözik az övéitől... egy-egy.

Felesleges előre aggódni, a "pár év múlva" alatt még ezer dolog történhet.

Beszélni a párodnak kell inkább a szüleivel úgy, hogy te is ott vagy.

Nagyon sunyi dolog elfogadni egy házat és aztán lelépni úgy, hogy az anyosek azt hiszik ott maradtok.

Féltek tőlük vagy mi?

Te jó ég! Most! Ne is tervezgessenek, ne is készüljenek, ne is nézegessék a környékbeli házakat, és az ismerősöknek se meséljenek tovább a tervekről, hogy majd így lesz, úgy lesz.

Tény, ők is borzalmasat hibáztak, mikor kérdés nélkül eldöntötték helyettetek, hogy majd hol fogtok élni (klasszikus). De meghagyni őket a hitükben gyáva és sunyi dolog, hagyni pedig, hogy rátok írassák a házat, amitől aztán megszabadultok, iszonyú szemétség, nemcsak a "hálátlanságotok" miatt.

Egy háznak érzelmi értéke is van. Ha én átadnám az otthonomat a gyerekeméknek, majd azt látnám, hogy ők túladnak rajta és idegenek kezébe kerül, egyszerre bántana meg a gyerekem, és szakadna meg a szívem a házért. A leírtak alapján anyósodék is kötődnek a házukhoz, és ha nektek nem kell, akkor ők elég valószínű, hogy ott akarnák leélni az életüket, a megszokott, szeretett helyükön.

Kicsit gyanús ez a rendezkedés anyósodéktól, hogy "ti ebben a házban fogtok lakni, mi meg jó közel, mert majd jönnek az unokák, és eszünkbe sem jut, hogy ti valami mást képzeltetek el". Ez amekkora segítség, legalább akkora kontroll. Így szoktak kezdődni az olyan problémák, hogy a szülők rátelepednek a fiatalokra, beleszólnak az életükbe, aztán kerülnek ki ide az "anyósom megkeseríti az életemet" kérdések. Bár ti ismeritek őket, jobban tudjátok, lehet, hogy nem lenne ilyen gond, és most tényleg csak valami átgondolatlan, vak segítési szándék vezérli őket.

De ha azért nem mertetek szólni eddig, mert nagy, bűntudatkeltő sértődésre és sírásra számítotok (különösen miután eláruljátok, hogy még csak nem is a szomszédba terveztek költözni), akkor se lapítsatok tovább. Az ilyesmit azonnal, határozottan el kell utasítani, és kiállni magatokért, különben csak rosszabb lesz. Tudni kell vállalni a konfliktust, meghúzni a határokat. És ha úgy érzitek, hogy ha ház helyett pénzt adnának, abból is beleszólási jogot kovácsolnának maguknak, abban az esetben a pénzt sem kéne elfogadnotok.