Át kellene engednem a lakást ingyen anyós nyomására? Rendbe hozható még a viszony?
Megpróbálom nem Ádám-Évától kezdeni. Idén hosszú évek kemény munkájával, nyilvánvalóan hitellel, és (ennek egyáltalán nem örülök) örökségből kapott pénzből sikerült vennünk férjemmel két panel lakást. Mindkettőnk szülei elváltak, mindketten borzalmas, szrdobálós, lakáson marakodós válást nézhettünk végig gyerekként, onnan jött a terv, hogy ha lakást veszünk akkor kettőt, egyik ő nevén, másik enyémen, nyilatkozunk hogy (válás esetén) külön vagyonként szeretnénk figyelembe venni; tehát ha kenyértörésre jut a dolog, én ide, ő oda és nincs hiszti, ha együtt maradunk akkor pedig csak jól jártunk. Egy 55 nm-es jó állapotú és egy 58 nm-es közepes állapotú lakást vettünk, kulturált környéken. A jó állapotút kiadjuk, a közepest szépen magunknak helyiségről helyiségre újítgatjuk, pofozgatjuk.
Nemrég szóba került a családban, hogy úgy néz ki, sikerül is bérlőt találni egy szimpatikus fiatal pár képében, megnézik majd mégegyszer de ha minden oké, aznap szerződhetünk. Erre még ott helyben nem szólt senki semmit, de férjemet felhívta a nagyapja tegnap este, hogy az édesanyja össze-vissza puffog a lakáson, tudjuk-e miért. Ma délelőtt áthívott minket, otthon volt sógornőm és az ő vőlegénye, és anyós. Kérdeztek mi a helyzet a lakással, ugyanazt tudtuk csak elmondani mint korábban. Érezhetően feszült volt a levegő és nyilvánvaló volt hogy nem csak ebédre lettünk hívva, így mikor rákérdeztem (“Zsuzsa, van valami gond?”) rámtámadott, hogy gondolta ő mindig is hogy mekkora pénzéhes rüfke vagyok de ez most minden határon túlmegy. Én azt sem tudtam mi van, férjemben egyből felszaladt a pumpa, kiabálni kezdett az anyjával, végül már mindannyian nyugtattuk őket. Sógornőm megszeppenve pislogott utána, ő bökte ki végül, hogy neki az anyja azt mondta, hogy mi odaadnánk nekik a kisebbik lakást, hogy legyen hol elkezdeni az életüket, ne heti váltásban legyenek valamelyik szülőnél, tudjanak félretenni stb és ezt akartuk épp megbeszélni velük ma.
Nekem meg gondolkodás nélkül kiszaladt a számon, hogy persze, 125-ért tettük fel, de 110 körül szerintem meg tudunk egyezni, mire jött a második kiabálás hullám, de ebbe már számomra érthetetlen módon sógornő párja is bekapcsolódott, hogy család, meg összetartás meg tudomisén. Negyedik éve vannak együtt, mint mondtam hol egyikük hol másikuk szüleinél vannak, nem fizetnek sehova, albérletbe nem akarnak menni (más zsebét nem tömik), önerőre az elmúlt évek során nem tettek félre. Mi sem azért nem mentünk Amerika körútra tavaly mert nem akarunk, de pont azzal 2 millióval is beljebb voltunk a lakásokhoz. Nincs autónk, biciklivel járunk, így BKK bérletet sem fizetünk, jól keresünk de nem szórjuk a pénzt, mindezt azért, hogy a lakások meglegyenek. Erre adjuk oda ingyen a kisebbik lakást mert csak. Egyébként kedvelem a fiatalokat de ennyire nem. Előre látom, hogy (főleg sógornő vőlegénye miatt) gyakorlatilag sosem tudnánk őket utána kirakni, akkor sem ha esetleg tényleg mondjuk válnánk és kellene a másik lakás. Nyomottabb áron bármikor, bár úgy is necces ha nem fizetnek de ingyen semmiképp. Férjem nagyon ideges lett, mindennek elhordta az anyját (aminek van igazság tartalma azért), aki visszaszólt hasonlóan, inkább eljöttünk. Férjem azóta is sík ideg, többet nem akar az anyjához se szólni, de a húga párjának is beígért egy nyaklevest ha meglátja.
Én azon gondolkodom, lehet e rendezni ezt az egészet úgy hogy nem adjuk oda ingyen a lakást hiszen mi sem ingyen kaptuk. Vagy tényleg én állok hozzá rosszul, és testvérek segítsék egymást korlátlanul?
Bocsi ha össze-vissza még kicsit nekem is remeg a kezem de valahogy szeretném rendezni a dolgokat mielőtt végleg elmérgesedik a viszony
Köszönöm a sok választ, kicsit meg is hatódtam hogy ennyire mindenki egyet ért és nekünk ad igazat:))
Sok-sok nagy levegő után úgy döntöttünk, a fiatal páré a lakás ha kell nekik, ha nem, akkor keresünk tovább. Holnap elmegyünk a Mátrába egy kicsit kikapcsolt telefonokkal és ürítjük a fejünket, sajnos van mit. Férjemet felhívta az édesapja még tegnap este, hogy mi ez az egész, mert az anyja csak beleordított valami olyasmit a telefonba, hogy “gratulálok a fiadhoz büszke lehetsz rá akkora darab gerinctelen szr mint te”. Elmondtuk pár szóban, mellettünk áll, de én amúgy vissza is vonom a viszony megjavítására vonatkozó kérdést. Komolyan azt hittem hogy infarktust kap a férjem a tegnapi nap során, ezek után én nem megyek anyósnak meg a vejének a közelébe se. Sógornő max akire kiváncsi vagyok, ő egyébként ahogy láttam nem sáros, ő se érti mi van, nem kérte a lakást, anyós ötlete volt amit a kedves vejecskéje lelkesen támogatott is. Már csak azt sajnálom hogy ugyanabban a városban sikerült megvenni mindkét lakást, de még így sem biztos hogy hosszú távon nem költözünk ha nem kapja össze magát a família sürgősen
Kérdező, jó pihenést akkor. :) Nézd a pozitív oldalát, ezek után egyszerűbb lesz a karácsonyi jövés-menés szervezése.
Szegény férjedet sajnálom, neki az anyja az, aki így a lelkébe gázolt. Ezt nagyon nehéz lehet feldolgozni, főleg ha eddig normális/jó volt a viszony. Vigyázz rá, nehogy belerokkanjon.
Sajnálom, hogy csak azért, mert manipulálhatóak vagytok ezzel, jól meg fogjátok szívni.
Remélem, az Isten segít, hogy ha luxus nem is lesz, de ételre majd jut, és nem történik semmi a lakásotokkal, hogy aztán ne legyen hova menni, mert ez a vej bizony nem fog onnan kimenni
#57: nem a sogornőék kapják a lakást, hanem a fiatal pár akikkel megvolt beszélve, hogy megnézik még 1x.
Vagy én értem rosszul?🤔
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!