Hogy küzdjem le anyósomtól, főleg a beleszólásától való félelmemet?

Ő 4 tökéletes fiút nevelt fel, és bár még csak most házasodtunk, már az unokát várja, és szeretné hogy fiú legyen, mert ő már mindent kitapasztalt és szeretne tanácsokat adni. Ezt ő mondta ki. A tanácsokkal nem is lenne bajom, ha szükségem lenne rá mert nem tudok kezelni valamit, bár akkor is inkább anyukámtól kérnék, neki is 2 fia van rajtam kívül, de amíg minden rendben van, addig nem akarom hogy kéretlenül tanácsokat osztogasson. Másrészről szintén nem lenne gond ha tényleg csak tanács lenne, és nem zaklatna folyton ugyanazzal. Nem csak kitalálom, számtalan példa volt rá a lakásvásárlás, költözés és az esküvő kapcsán. De még az ilyen lyukat beszél a hasamba monológjait is el tudom viselni valahogy, de ha meglátja hogy nem úgy csináltuk, akkor hisztizik és mindennek elhord. Próbáltunk beszélni vele, hogy ez így nem jó, de váltig állítja hogy ő csak tanácsot ad és jót akar. Nagyon veszekedni meg nem akarok, nem akarom elrontani a kapcsolatunkat, ilyen "tanácsokra" viszont nincs szükségem. Én személy szerint lányt szeretnék elsőre, egyrészt úgy érzem hogy közelebb érezném magamhoz mint egy fiút, utána magabiztosabban állnék egy fiúhoz, most viszont már csak azért is lányt szeretnék hogy kevesebb esélye legyen beleszólni. Tudom hogy így sem fogjuk megúszni, de ő maga mondta hogy a lányokhoz nem ért, és úgy tudom hogy az első gyerek születésekor a legnehezebb a viszony az anyóssal, mert kiéleződnek a konfliktusok. Nem akarok még a gyereknevelésen is vitatkozni. Még kicsit későbbre tervezzük a gyerekvállalást, de ha felhozza görcsbe rándul a gyomrom és előre parázok hogy mi lesz ha gyerekünk születik... Ettől a parától szeretnék megszabadulni mielőtt tönkretesz.