Hogy küzdjem le anyósomtól, főleg a beleszólásától való félelmemet?
Bla bla bla.. Csqk magyarázkodsz feleslegesen.
Bocs.
Sarkadra állsz és azt mondod : Kedves anyuka! Köszönöm a tanácsot,de független önálló nő vagyok, nagy lány aki megtudja oldani a dolgait.. A gyerekvállalás, nevelés meg az apjára meg rám tartozik, mi leszünk/ vagyunk a szülei. A gyerekemet meg úgy fogom/fogjuk nevelni ahogy nekem/nekünk megfelel. Én hozom a szabályokat nem pedig ön.
Ennyi.
Én anyámat is leállítottam mikor okoskodni akart, meg a 40 évvel ezelötti dolgokkal traktált, hogy az csak úgy jó..
Miközben az első adandó alkalommal szabályosan kikapta a gyerekemet a kezemből, hogy majd ő bepelenkázza.. A gyerek megijedt a pelenkát is fordítva akarta rá adni.
Na akkor mondtam ez volt az első és az utolsó, hogy ezt így leművelte.. Mert ott az ajtó.
Azóta még párszor megkapták szüleim, hogy nekik 0 beleszólásuk nem lehet a gyerekeim nevelésébe, és amennyiben nem tartják be amit kérek szabályokat akkor ne akarják látni őket.
Ahogy minden kérdésnél, itt is az tudom tanácsolni, hogy mosolyogva bólogass, aztán csináld ahogy te akarod, a férjeddel pedig folyamatosan kommunikálj nyíltan az anyósodról, mert egyébként rajta múlik a legtöbb, neki kell a saját anyját kezelnie.
Én a nyílt konfrontációban nem hiszek ebben az esetben, magam körül azt látom, hogy aki nyíltan beleállt az anyósába, ott még rosszabb lett a helyzet. Illetve a férjnek kell inkább felvállalnia a konfliktust, mégiscsak ugyanúgy az ő gyereke, viszont ő az anyjával más hangot üthet meg és más reakciót is vált ki.
A férjem is nagyon konfliktuskerülő típus, kettőnk között nekem ad igazat, de ha az anyja hisztizik, nem állítja le. Szerinte türelmesen végig kell hallgatunk amíg lenyugszik. Énnis ezt csinálom, csak lelkileg már nagyon megvisel.
Úgy csinálom ahogy én akarom, ezért tudom figyelmen kívül hagyni a monológjait, csak akkor van baj ha rájön. Pl nálunk van látogatóban és észreveszi hogy nem olyan bútort vettünk amit ő javasolt, vagy nem hordok azt a ronda műszálas pólót amit vett nekem, vagy nem úgy pakolok be a mosogatógépet ahogy ő szokta, vagy nem olyan virág volt az esküvőn mint nekik. Túl sok dolgot észrevesz, nem tudok mindent eltitkolni.
Nem mindegy, hogy ki milyen nemű gyereket akar?
Az nem kívánságműsor, majd jön aminek jönnie kell, ezen kár előre stresszelni!
A többit meg meghallgatod, a hasznosakat megjegyzed, a többi meg egyik füleden be, a másikon meg ki.
Néha leállítod, amikor már nagyon zavaró:
"Nincs gond Anyuka/Bözsi néni, maga/te úgy csinálta, mi meg így csináljuk a saját életünkkel, mert nekünk ez így felel meg/így tetszik! Nincs harag, lapozzunk!"
"Hogy küzdjem le anyósomtól, főleg a beleszólásától való félelmemet? Ő 4 tökéletes fiút nevelt fel"
Először is tudatosítsd magadban, hogy nincs olyan, hogy "tökéletes".
Szerintem ezen kár idegeskedned előre, majd akkor kell leállítani ha már tényleg megszületett a baba, és tényleg beleszól mindenbe, de akkor erélyesen. Amúgy se kívánságműsor, hogy fiú lesz vagy lány, de én gyanítom, hogy ha lány lesz, akkor is okoskodni akar majd, az lesz neki a legkevesebb, hogy milyen nemű a baba.
Mint írtad, későbbre tervezitek a babát, addig minek foglalkozni ezzel a kérdéssel? Ráérsz majd akkor is. És ezt a saját érdekedbe írom, mert rá fogsz menni idegileg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!