Szerintetek mi az oka annak,hogy vannak jó és rossz anyósok /apósok? Mi az alapvető különbség emberileg közöttük?

Határok tiszteletben tartása, empátia, alkalmazkodás.

Kommunikáció.

IQ és EQ.

Kiállni egymásért, azonos álláspontot képviselni (pároknál).

Meg "a kémia" (= szimpátia)

Szerintem a zömét ezek a tényezők fedik le, egységesen bevált, univerzális szabályok nincsenek, a "jó ember" fogalma is tökéletesen szubjektív.

Éretten kell viselkedni, és elfogadni, hogy a másik ember véleménye is pont ugyanannyit ér, mint a miénk.

Nem kell mindenben egyetérteni, de muszáj tiszteletben tartani, hogy a másik máshogy gondolkodik bizonyos kérdésekben - és vagy kívancsi a véleményünkre, vagy nem.

Tanácsot meg nem tukmálunk kéretlenül, és ahogyan mi nem vagyunk gondolatolvasók (én legalabbis nem), úgy a többiek zöme sem az. Ha valami zavar, vagy máshogy szeretnénk, meg kell mondani szépen, normálisan.

Ha 100% egyetértés nem is lesz, a súrlódások csökkenhetnek.

Nekem a volt anyósom, (bár szó szerint nem volt anyós, mert a fiával nem voltunk házasok, de hét évig voltunk együtt, szóval én annak tekintem) végtelenül kedves, aranyos nő. Kicsit zárkózott volt eleinte, de idővel megismertük egymást és nagyon jól kijöttünk. Amikor a fiával szakítottam, azt sajnáltam legjobban, hogy így őt is elveszítem mert tényleg egy nagyon jó ember. A szakítás után írt is nekem, hogy mennyire sajnálja, hogy nem leszek a családjuk tagja, válaszoltam is neki, hogy én is nagyon sajnálom. Egy rossz szót nem tudnék róla mondani, de szerintem senki se, mert a légynek se tudott volna ártani soha. Mindig szívesen mentem hozzájuk, segítettem neki amiben csak tudtam, és nem nyalizásból, hanem mert tényleg nagyon szerettem azt a nőt és akartam neki segíteni, mint a saját anyámnak.

A mostani anyósom pont az ellenkezője. (Na ő már szó szerinti anyós.) Egy vérbeli kakikeverő, kétszínű asszony. Szemtől-szembe vigyorog meg játsza az eszét, a hátam mögött meg olyanokat mond, hogy a fülem kettéáll tőle. (például talált a facebookon egy több éves fotót, amin a legjobb barátnőmmel megöleljük egymást, ebből ő azt szűrte le, hogy én biztos leszbikus vagyok, és hetekig ezzel traktálta a fiát, hogy emiatt engem dobjon ki. A férjem majd' leesett a székről a röhögéstől amikor anyóspajtás ezt először felvezette neki a telefonba.)

Az a szerencsém, hogy a férjem tudja, hogy az anyja miféle, mesélte, hogy a muter még a saját "barátnőivel" is így viselkedik, amikor jönnek hozzá látogatóba megy a bájcsevely meg a vigyorgás, aztán ahogy becsukta utánuk az ajtót magában percekig mérgelődik, hogy minek jött ide megint ez a h.lye k.rva. Meg azt is mondta a párom, hogy nem csak engem fúr a hátam mögött, hanem az ő eddigi összes partnerében talált valami kivetnivalót, úgyhogy ne vegyem magamra. A testvérei partnereivel ugyanezt játsza. Az egyik már házas, ott annyi a változás, hogy a házasság után már nem a gyereke párját, hanem annak a családját szidja egy feszt. Magyarul ő saját magát tökéletesnek látja, mindenki más meg egy kalap sz.r.

Szóval igen. Aki alapból rossz természetű ember, az anyósnak is az lesz, ez ellen nem lehet mit tenni. De te nem az anyóst/apóst választod, hanem a gyereküket. Ha nem akarsz, nem tartod velük a kapcsolatot és kész. Ha találkoztok köszönsz, alapvető udvariassági köröket lefutod aztán ennyi. Az unokákat meg a párod is elviheti hozzájuk, neked nem kötelező menni, ha érzed, hogy nem látnak ott szívesen.