Hogy reagáljak most helyesen ilyen zűrös helyzetben?

Meglehetősen sajátos sztori, de nem zavar már az sem, ha felismerik az illetékesek.

Röviden: anyám két napig vigyázott a gyerekre, anyósom átjött hozzá. Nem jönnek ki jól, ki is akasztotta, ránk, lakásunkra durva megjegyzéseket tett. Anya ettől kiakadt, el se ért engem éppen, és elég zaklatott volt már, mire haza tudtunk jönni.

Anyósom mossa a kezeit, az én anyámat sározza. Anyu most elég csalódott, mert azt hitte, javul köztük a kapcsolat, és ennek megörült. Anyósom a két napot a beszólásai mellett végig jópofizta, nekünk meg anyát akarta szidni, amiért feszült volt, és mi baja van VELEM. Azt fel se fogja utólag sem, hogy nem velem, hanem vele volt gondja.

Megkérdeztem, hogy ha zavarja őt aza sok dolog, amit felsorolt hétvégén, miért nem nekünk mondja el? (pl. nem arra költünk, amire szerinte kéne, berendezés, ruha, gyerek, én, minden atz ég-világon rossz volt) Ő kikérte magának, én közölte, hogy nem magyarázkodik. Arra se tudott válaszolni, miért jött egyáltalán át, mikor tudta, hogy anya lesz csak itt, akit ő nem bír.

Engem ez nagyon kiakasztott, nem szeretem a képmutatást, nem is értem, ezt miért kellett. Nem normális viselkedés ez, de a végén még én voltam a bunkó, holott én itt sem voltam éppen akkor.

Ha hiányik fontos részlet, pótlom.

Azóta is meg van rám sértődve, de továbbra is ezt a viselkedést folytatja, sőt, durvul el a dolog.

Most mit csináljak vele? Én nem fogok haragoskodni, de egy bocsánat jól esett volna.