A határok meghúzása mindig sértődéssel jár? Vagy van aki könnyedén túlteszi magát rajta?

Olyanokra gondolok, hogy ne akkor mászkáljon át hozzánk amikor kedve tartja, ne kelljen hozzá igazítani a programjainkat, ne ő akarja megmondani milyen lakást vehetünk és hagyja hogy úgy neveljük a saját gyermekünket, ahogyan azt mi jónak látjuk. Természetes hogy a férjem nem akar konfrontálódni az anyukájával, nem is akarnám ilyesmire kényszeríteni, de anyósom rettentő sértődékeny. Volt hogy elmentünk kirándulni, erre felhívta a férjem, hogy menjünk segíteni neki fát vágni, mert egyedül nem győzi. Férjem megmondta neki, hogy nem tudunk menni, mert az erdő közepén vagyunk és csak nagyon későn érnénk vissza. Erre kiverte a balhét hogy mi nem is törődünk vele, pedig mennyi szeretetet kapunk tőle és ez a hála. Velem egyébként nem kifejezetten ellenszenves, de mindenben ő akar dönteni, és ha nem úgy csinálunk valamit akkor addig mondja nekünk, amíg férjem be nem adja a derekát. Ő is szenved egyébként ettől, mert nem akar 2 tűz között lenni, de az anyukáját sem akarja megsérteni. Ezt megértem, de azon is elgondolkodtam közben hogy ha ő nem lép, akkor lépek én. Csak azt szeretném tudni előtte hogy tudom e úgy megbeszélni szolidan a dolgokat hogy ne bántsam meg de legyen is valami eredménye, vagy mindenképp sértődés lesz belőle? És ha igen, akkor túl lesz rajta egyszer? Lehet később megint rendes kapcsolatunk az anyósommal?