Másnak is bűntudata van , amikor nincs kedve a kötelező ebédekhez?
Rosszul érzem magam emiatt, hiszen örülnöm kellene és mosolyogni, és azt mondani perze de jó menjünk, de szinte meg kell erőszakolni magam ma is , hogy elmenjek ebédelni, mert annyira nincs kedvem.
Minden hétvégére kitalálnak valami programot.
Mostanában nem mentem haza a saját családomhoz a vírus miatt, de amúgy minden vasárnap haza szoktam menni, viszont amikor nem megyek akkor mindig hozzájuk kell menni.
Bűntudatom van, hogy miért nem tudok örülni a programoknak , de mégis azt érzem, hogy nekem ők nem családom, és nincs kedvem.
Ne értsetek félre, nekem nincs velük semmi bajom, nagyon aranyosak , kedvelem őket, de ezek a kötelező programok, főleg a hosszabb programok nekem csak nyűg. Ma is szabályosan úgy érzem, hogy megerőszakolom magam, hogy menni kell , ráadásul migrénnek keltem , hányingerem van , tényleg nincs kedvem most órákig kocsikázni, meg ebédelgetni, ücsörögni.
A héten egyszer már ebédeltünk együtt és ráadásul akkor én mondtam a páromnak, hogy szóljunk nekik, üljünk be valahova enni , biztos örülnének, szóval nem velük van a bajom, hanem ezzel a kötelező jelleggel.
Hogy kezeljem ezt a folytonos bűntudatot?
Vagy mit csináljak?
Hosszú távon az sem megoldás , ha állandóan erőszakot veszek magamon és elmegyek szó nélkül mindenhova.
Más hogy kezeli?
Amúgy az ilyen gyors ebédekkel nincs bajom, csak amikor ilyen több órás program van.
A saját családommal is heti egyszer találkozok másfél órára, hiszen maga az utazás is 2-3 óra, ezért főleg idegesít , hogy az ő családjával több időt töltök mint az enyémmel...:S
Mi egy faluban lakunk párom anyjával, ráadásul egy utcában. Mivel az utálat kölcsönös, én szinte sose megyek, a lányom sem tart igényt arra, hogy olyan emberhez menjünk, aki utálja az anyját. Nem kicsi már, 10,5 éves. Én szüleim rég nem élnek.
Párom menjen ha akar, bár tény, egyre kevesebb időre megy át, ezt a kedves anyja sérelmezi is, engem hidegen hagy. Annyi, hogy a héten viszi gombászni (?) de mi maradunk itthon. Talán holnap 10 percig elviselem míg hazahozzuk, mert dolgunk van a városban, ő meg jön haza a párjától, ne buszozzon. De nem fogjuk végigkocsikázni a várost, hogy Tesco, Lidl, piac stb. Hazahozzuk, kitesszük, a fia beszélgessen vele ha akar.
Ha nincs kedved menni, ne menj.
Én nem mennék semmi ilyen programra minden héten.
Ha ők unatkoznak, hívjanak más vendégeket esetleg. Az én hétvégém az enyém.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!