Hogy bírjam ki?
Sziasztok! Pár hét van hátra addig amíg elkészül a házunk a férjemmel és végre megszabadulunk a szüleitől, de az idegösszeomlás szélén vagyok és veszélyes tüneteket produkálok. PL: munka közben vagy vezetés közbeni öklendezés, remegés és izzadás, libidó teljes eltűnése, nagyon nagy szomorúság vagy düh, visszahúzódottság, koncentráció és emlékezési képesség elvesztése éjjeli mósdóba járások és nem tudok aludni mert alvás időbe elöő jön minden sértettség és sírok.
Amivel élérték: tudom hogy olyan meny vagyok aki nem felel meg az elvárásaiknak és ezt éreztetik is.Nekik pontos elképzelésük volt és még a nevét is tudom.
Rám a házban külön szabályok vonatkoznak, hogy mit tehetek mit nem és mit kell tennem. PL:após mondta, hogy náluk az a szokás, hogy aki amit használ azt elrakja használat után vagy elmossa kimossa. (ennek ellenére mindig mindenki után én mosogatok és pakolok majd azért leszidtak amit az anyós hagyott elő és még a konyha közelében sem voltam , de én voltam szerintük.
Hangosan veszekednek az udvaron a férjemmel hogy nekem milyen jó más család hűtőjéből azt enni ami nem az enyém és ez mekkora baj mert ˇvan a családban egy olyan aki nem ide valóˇ- erre ébrettem szombat reggel.Pedig elég jó összeget lecsekkolnak tőlünk havonta.
Leszidnak mondván ha elköltözünk nem eszünk, és mocsok lesz??-ezt nem értem. Szeretek főzni és takarítani is és olyan családból jöttem ahol anyám jelmondata az volt hogy a fehér nálunk fehér(Fűrdőszoba).
A legutolsó az volt ami után vagy 3percig remegett a gyomrom és a védtagjaim. = rossz vajat használtam a hűtőből, nem azt ami a családi hanem az apósét... Nem tudtam hogy nem használhatom mert eddig is használtam azt a fajtát nem volt baj...
Úgy érzem már magam mint egy patkány aki sarokba szorult és vérzik.
Nyugtató nem hat, de erős orvosit nem akarok szedni, mert annál erősebbnek érzem magam. mindig is egy erős lány voltam de 3 év (1évről volt szó amikor oda költöztem) elég volt hogy ebben a helyzetben már kilátástalan és elgyötört legyek.
Szüleim már azon vannak hogy leépültem és beteges lettem, menjek haza amíg nincs kész a ház. Ezt fel is vetettem, de párom nem engedi mert akkor ˘kicsinálnák˘, csak együtt vagyunk erősek ellenük.
Pár hét és ennek vége de félek hogy addig olyan történik, hogy maradandó kárt szenvedek.
Ti mit tennétek??
Menj el anyadekhoz, de ha nem akarsz, akkor mindig nevess a szemükbe.
Ne csinálj belőle problémát, mikor kijön az öreg, hangosan mond hogy te az ő vajabol ettél, vissza vedd e?
Ha reklamálnak, hogy az ő hutojukbol eszel, menj oda és kérdezd meg, hogy kevés e a pénz amit havonta adsz nekik?
Legyél bátor.
Arra a pár hétre menj el a szüleidhez vagy valaki jóbaráthoz.
De azt meg végképp nem értem, ha ennyire nem fogadtak el eleve, akkor miért költöztetek oda a szülökhöz?
Azért költöztünk oda mert költözéskor új munkahelyem lett és hozzájuk volt közelebb. A férjem pedig szervizes és ott a műhely náluk...
Nálunk is lesz új műhelye :)
Lelépnénk nem lenne pénz befejezni a házat mert 1 motor 2 kocsi+albérlet elvinné csak az én fizum. Vagyis sporólás miatt vagyunk ott. Még így hogy rezsibe kérnek is jobb mint albérlet.
Amikor még nem voltam ott náluk kedvesek voltak... mindig az volt az ebéd amit én szerettem... dicsértek, hogy milyen jó rendes háziasszony vagyok.
És egyszer csak pufff. De nem tudom mitől???
Barátaink azt mondják, hogy azért mert tudják hogy elmegyünk és nem lesz csicskájuk öregkorukra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!