Hogyan oldjam ezt meg? A férjemmel 4 éve élünk együtt mindkettőnknek második házassága ez. Az apósom egyedül él özvegy jó ideje . Ha főztem valami finomat vagy sütöttem valamit mindig vittem neki kóstolót mert közel lakunk egymáshoz .

Ha tudod, hogy ilyen, akkor mit vártál, hogy körbedicsérjen?

Nem kell neki vinni. Vagy nem azért, hogy dicsérgesse.

Ha nem tud főzni, de szeretnétek gondoskodni róla, akkor rendelhettek is neki menüt.

Mi a kérdés?

Ne vigyél neki sütit.

És ha elmondanád neki, hogy rosszul esett?

"Kedves papa, ha nem szeretné, hogy hozzak magának mondja azt. Én ezt a stílust nem értékelem és nem is értem. Nem kell dicséret, inkább ne mondjon semmit, mint gúnyolódjon. "

Téma lezárva.

Egyetértek a 7-es és 3-as válaszolóval. Ő már idős, megváltozni nem fog. Biztos ütött rajta az élet, és ő sem élt szent életet, ráadásul az ő korosztályának többsége nem tudja kimutatni az érzéseit.

Az én apám is hasonló sajnos. Most így, hogy a 40-hez közeledek, ő meg leszokott úgy tűnik végleg az italról, döbbenek rá dolgokra. Nekem is nyomorult egy gyerekkorom volt, évekig feléjük se néztem. Mióta gyerekem van, változtak meg a dolgok, és ők is. És tudom, hogy szíve legmélyén imád minket, a gyerekeit, a vejét, az unokáját, de kimutatni soha nem fogja. Sőt, mivel egész életében nem kapott semmi szépet vagy jót, inkább csak zsörtölődik, és (nem szándékosan) de bántót mond. Olyan ez, mint a sündisznó tüskéi.

Csak annyit tudok tanácsolni, hogy ha így elfogadod az öreget, ahogy van, elengeded a füled mellett a sértő megjegyzéseit, vigyél csak nyugodtan neki ennivalót, hiszen az a te lelkednek jót tesz. Hidd el, szíve mélyén nagyra értékeli a jóságodat, de ezt képtelen kimutatni.