Miért bírálnak hasonlítgatnak másokhoz, a rokonaikhoz, és magukhoz anyósomék?
Sajnos két éve költöztünk a faluba, ahol ők is élnek, szinte szomszédok vagyunk. (Át látni a kertbe) A kapcsolatom velük amióta a fiuk "felnőtt" (anyuka nem mos, főz rá és neki is lett gyereke) 180fokos fordulatot vett. Anyós azt hitte, hogy a mi életünkben is ő irányít majd, már előre leosztotta mikor mit tehetünk,(esküvő, gyerek, új munka) de úgy gondolom ez nem normális, sőt nem egészséges és sajnos mi nem követtük az ő menetrendjét. Ezt leszámitva mindent hagyományt, szokást követünk, de sajnos ez egyoldalú, mert ők a mi magánéletünket nem tisztelik.
Van egy gyerekünk is, akit én már kezdetektől kezdve a férjemmel együttesen megbeszéltek szerint nevelek/ünk(a tipikus ne szoptasd, ne vedd fel, ne ringasd, hagyj sirni, tömd mindennel, bármikor bármit ehet, csinálhat, nulla szabály, nulla következetesség, rá hagyó nevelés, verés preferálása) amit anyósék követtek na én ezeket nem követtem így én rosszul csináltam mindent, aminek millió alkalommal hangot adtak. Most újra várandós vagyok már nagyon a végén vagyok, de sajnos úgy látom direkt megy a részükről az idegesítés. (Nem elég a járvány helyzet.)
Folyamatosan hasonlítják a mi gyerekünket másokhoz, hogy azok nincsenek az anyjuk seggében, őket a vírus ellenére is viszik boltba, ide oda, hogy többet vannak levegőn, hogy én nem engedem, hogy a kutyák közt a kutya szarban játszon. Mert hogy anno a férjem is hogy szeretett a kutyák között stb..
Nem vagyok se szigorú, se tiltó szülő de próbálom következetesen nevelni, illetve most mind a terhesség mind a járvány miatt jobban figyelek rá. A férjem elégedett a neveléssel és én is, de ezek a megjegyzések napi szintűek már. A férjem amikor átmegy hozzájuk (mi kell a boltból stb) ezzel fogadják őt. Neki is rendkívül rosszul esik, de meg véd minket. Mi mindent megbeszélünk így mikor hazajön elmondja ezeket.
Hogy lehet ezt kizárni? Próbáljuk elengedni a fülünk mellett, de mióta ez a bezártság van rosszabb. Folyton ez a témájuk. Nem idősek és nem is az a tipikus nagyszülők, nem "szeretik" az unokát, mert rám hasonlít csak dicsekedni tudnak vele hogy ilyen meg olyan ügyes.
Én kezdek nagyon depis lenni ez miatt, biztosan a hormonok is, de őszintén szólva nem tudom mit tegyünk?
Mondjuk én telibe megmondanám, hogy a saját életeteket ti élitek, a gyereknevelésben meg nekik is meg volt a lehetőségük, a sajátjaidat ti nevelitek úgy, ahogy ti látjátok jónak.
Amúgy a kutyaszart meg össze szokás szedni, pfujj azért. 😂
Le kell ültetni és ennyi idő után elég konkrétan akár magadból kikelve le kell ordítani a fejét. Máshogy ezt már nem lehet szerintem. Nem kell érvelni, magyarázkodni stb. És minél hamarabb elköltözni és lekorlátozni a találkozast. És a férjednek is megmondani,hogy nem bírod ezt tovább.próbáltad de nem megy.
Vagy felfogják vagy nem ettől rosszabb úgysem lehet a helyzet mint a mostani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!