Ez tényleg ekkora nagy "dolog" és másnál is így van, vagy csak anyósom családja ilyen kattant?!

"A férjem mindig beengedi őket"

Akkor vele kell egyeztetned.

"Felugorhatunk?" "Sajnos nekünk most nem alkalmas." Indokolni tilos! Ha rákérdeznek, hogy miért, a válasz megint ez: "Most sajnos nem érünk rá. Jövő héten majd hívlak. Szia. "

És le kell tenni a telefont. Ha szükséges, ki is lehet kapcsolni, vagy lenémítani.

A kórházban pedig legyél nyugodtan "önző". Ha szerencséd van, a kórház betartja a saját házirendjét, és a kórtermekbe nem engedik be a látogatókat, hiszen ott újszülöttek is vannak, más anyák esetleg szoptatnának, fejnének.... (15 éve legalábbis még így volt.)

Gondold ki, hogy szeretnéd, csak a férjed látogathat, a nagyszülők egyszer jöjjenek megnézni a kisbabát, stb. Ezt közöld nagyon határozottan, és ragaszkodj hozzá.

Ha pedig mégis odacsődülnek, akkor kedvesen, de határozottan köszönd meg, hog eljöttek, majd mondd, hogy a babát nem hozod ki, mert félted a fertőzésektől (nem tudhatod, ki köhögött rá előző héten a kedves rokonra), pihenni szeretnél, és majd telefonálsz, ha már tudtok látogatókat fogadni. Aztán sétálj vissza a kórterembe, ők meg majd szépen hazamennek, és elpanaszolják anyósodnak, milyen undok voltál velük.

Így talán az otthoni látogatások korlátozását már komolyabban veszik majd. De ha nem, akkor vegyétek ti komolyan. Az influenza a tünetek megjelenése előtt is fertőz, a koronavírus különösen, semmi szükség a kockázatra, hogy ezeket valaki odahurcolja egy szoptató nőnek vagy az újszülöttnek. Tehát minél kisebb kör látogat, annál jobb. Aki bejelentkezik, azt meg kell kérni, hogy majd később jöjjön, aki bejelentés nélkül jön, azt meg udvariasan el kell küldeni.

Kivételt az a pár rokon kaphat, aki segíteni jön, ha szükségetek van segítségre.

Próbálj meg kialakítani egy szokást magatoknak ami egy köztes varzió.

Elöször lehet lesz sértödés, de ez ne zavarjon.

Pl ok Após-anyós férjed testvéreinek a családja menjetek minden alkalomra. Ez alap, de csak ha meghívnak. Kérdezz rá elöttük nyugodtan a családtagokra, hogy ti szeretnétek megköszönteni de csak akkor amikor nekik jó...

Ti elöre tüzzétek ki a dátumot a közös partihoz, így mindenki tudja, hogy máskor ne menjen csak a közös partira. Pl már most szolhattok, hog augusztus 12-en nálunk szülinap-névnap parti lesz amire meg vagytok hívva. Ekkor ünnepeljük közössen az ünnepeket.

A baba születése után anyós biztosan menni fog, a többiekkel meg már elöre egyeztess idöpontot, hogy pl ha Juni 15-ra vagy kiírva, akkor Juli 15-én jöjjön elöször az aki kedves neked(anyóson kívül, neki azért joga van elöbb menni), és oszd be te öket...

Te döntöd el, hogy mit akarsz, és ha eldöntötted, akkor tartsd magad ahhoz. A férjeddel beszélj meg mindent, ne kavarj a háta mögött, ne panaszkodj, legyél vele őszonte és egyenes. A jó házasság és a jó párkapcsolat alapja a bizalom.

Anyós addig rendezkedik önkényesen a te életedben, amíg te helyre nem rakjod. Pont.

Ne gyere te is a nagy hassal meg a többi hülye önsajnáltató dumával. Nagy has és kisgyerek nélkül is rohadtul kimerítő, dühítő és megalázó az, hogy titeket zsigerelnek ki anyós parancsszavára rokonlátogatás címén, nektek ugrani kell azonnal, de ti a töredékét sem kapjátok vissza ennek - nem elsősorban az anyagiakra gondolok, de az is itt van. Mi vagy te és a férjed? Anyós pajti madzagon rángatott bábuja? Rendezze a saját életét, és a többi rokon is, jó?

És mondd: mi a halálnak kell sütemény és üdítő, csak mert anyós beugrik hozzátok, főleg, ha nincs erre pénzetek?

Felnőtt ember onnan ismerszik meg, hogy maga rendezi a saját életét, nem az anyja, az apja, az anyósa vagy az apósa vagy akárkije.

Mit tehetnél? Nőj fel. Mondd el az akaratodat anyósnak, és az egész úri társaságnak, a férjeddel beszélj előtte, és tartsd magad ahhoz. A férjed pedig szintén nőjön fel, anyukát rakja helyre és védelmezze a családját. Így lesz belőle Apa és Férj, Férfi és Támasz, Családfő. Mind nagybetűvel.

A szülőkról való érzelmi leválás ideje a tinédzserkoré lenne, amikor a gyerek keresi és jó esetben megtalálja önmagát, harcol apuval meg anyuval az önállóságért, önmagáért, és a saját jövőjéért. Ha ezt nem tetted meg, mert jókislány vagy, akkor vagy ne panaszkodj és ne manipulálj senkit a nagy hasaddal meg a kicsi gyerekkel, vagy tanulj meg magadért és a családodért harcolni. Ahhoz pedig eleinte igen sok pofont kell adni és elviselni - természetesen átvitt értelemben értem.

Nálunk is hasonló volt a szituáció.

Nekem ott lett terhes a dolog, amikor nem tudtam a párommal közös progra menni, mert mindig szerveztek valamit. És persze elvárás volkt a jelenlét, mert ők ezzel készülnek és dolgoznak vele.

Nem akarlak elkeseríteni, de nálunk nem lett szép a megoldás.

Egyszerűen nem tudtunk kompromisszumot kötni. Ha nem mentünk el (előre jelezve), akkor hetekig hallgattuk, hogy én milyen vagyok és csak el akarom szakítani a családjától a fiukat. Szó szerint kiakadtak, ha az én családomhoz mentünk ünnepelni.

A szülés nálunk úgy lett megoldva, hogy csak akkor szóltunk, amikor megszületett. 1x jöhettek egyszerre, mert külön külön nem akartam ugrálni.

Szerintem egy kicsit túlreagálod a dolgokat a hormonok miatt.

A férjem és az én családom is ilyen. Nekik ez természetes, viszont nem mérik fel, hogy ez milyen nagy anyagi és időbeli teher ránk nézve. Én leültem mindkét családdal és le vezettem nekik.

Ha van egy pár, annak 2 tagja van. Mind a 2 tagnak van 2 szülője, x testvére, és 2 nagyszülője.

Nálunk pl bonyolódik a helyzet, mert a férjem szülei elváltak, tehát, onnan is van +1 nő/férfi és +1 gyerek.

Ez kB 10-15 fő, csak a szűk családi kör.

Ha mindegyiknek csak 3000 Ft értékben veszel ajándékot szülinap, névnap, karácsony. Az évente 100.000 Ft.

Ez egy fiatal, önálló életet kezdő, esetleg 1-2 kicsi gyereket nevelő pár számára, baromi megterhelő.

Az a rokon aki ezt nem érti meg, az hülye, és azzal nem kell foglalkozni.

És azt is simán közöltem mindenkivel, hogy ha azért ugrana be, mert szeretnek minket, kíváncsiak ránk, várjuk őket szeretettel, de sütizni, kávézni egy kávézóba menjenek, mert nekünk se időnk, se pénzünk minden héten vendégül látni x rokont.

Persze, ha éppen van otthon valami süti, üdítő, meg kínálom őket, főzök nekik kávét, de csak azért nem rohangálok a boltba, mert ők úgy döntöttek átugranak.

El kell nekik mondani, hogy megérted, hogy akkor amikor a nő háztartásbeli volt és otthon ült, jobbak voltak az anyagi körülmények, akkor ez volt a szokás, de sajnos ebbe a fel gyorsult és drága világba ezt már nem lehet megtenni, mert akkor nem marad pénz enni, a gyerekre, vagy lakásra gyűjteni.

Ennyi, se többet se kevesebbet nem kell mondani. Ha ezt meg tudják érteni akkor oké, akinek nem sikerül felfognia, azért még nem is kár.

Úgy voltam én is, mint az utolsó. Az első unoka érkezésének időpontját az orvos 2 dátum közé lőtte be, 1 hét eltéréssel. Emiatt nem tudtak aznap hívogatni, hogy "megvan már, mehetünk a kórházba?" Kb a pár órás gyereket akarták látni meg az elgyötört fejemet. De elnézték volna, hogy mosott szar vagyok, csak körbeállhassák tízen a babát. Mikor megmondtam, hogy nem tudom, hogy fogom bírni magam, akkor meg azzal jöttek, hogy 2-3 fős csoportokban jönnek majd. Itt húztuk be a kéziféket. A szülés után szóltunk csak a baba érkezéséről. Akkor rögtön másnapra bejelentkeztek. Éjjel rosszul lettem, majdnem műtőbe vittek, így másnap reggel a férjem telefonált mindenkinek, hogy a látogatás nem fog menni. Harmadik nap jöhetett mindenki, fél órát fogadtam őket, aztán pihentem tovább. Persze megsértődtek, még mindig emlegetik, hogy nem szóltunk és ne merészeljem a másodikat eltitkolni, amikor megérkezik. A lelkesedés meg az elvárások ilyen nyomulása miatt szinte biztos, hogy megint utólag fogunk szólni.

Szerintem nem népszerűségi verseny ez, hanem egy kemény változás, új élethelyzet, amit az ember lánya nem tömegben akar kezelni az első perctől. Ezt szó szerint, a férjemmel együtt elmondtuk. Nektek is ki kéne állni magatokért. Amíg a férjed beengedi a random hívások alkalmával a családot, nem fognak leszokni róla.

Nálunk is volt ilyen. Jöttek volna unokát látogatni, jött az üzenet, hogy "fél óra múlva beugrunk, alszik a gyerek?" Mi éppen az előző este kitalált kiránduláson voltunk 60 kilóméterre onnan és megírtam, hogy nem jó, de legközelebb beszéljünk előtte. Még egy ilyen alkalom után tudtak előre hívni, hogy jönnének. Kitartónak kell lenni és nem arra várni, hogy mikor toppannak be. Ugyanez a terülj-terülj asztalkám. Ha mindig készen állsz, abból az jön le, hogy te mindig örülsz nekik. De ha épp nem fér bele és úgy mennek oda, hogy üres a szekrény, egy fél üveg kóla maradt csak és ők ott ülnek 2 órát étlen, szomjan, körül ugrálás nélkül, akkor észreveszik, hogy ez nektek nem kényelmes. Csak ne hunyászkodj meg a megfelelési kényszer miatt.

Húú, de jó hogy ennyire ráérnek a férjed családtagjai mindig ünnepelgetni, meg bulizgatni és van is hozzá keret. A mi családunkban csak a gyerekek szülinapját ünnepeljük, meg a karácsonyt és akkor van családi összejövetel, de sokszor még anyagilag ez is megterhelő.

Szerintem ez csak kirakat, a látszat amit művelnek. Viszont nem értem hogy miért ennyire határozatlan az emberek nagy része a családtagokkal, anyósokkal, apósokkal, testvérekkel szemben. Minden napra jut egy vagy több kérdés, hogy kihasználják, ugráltatják, beszólogatnak stb. a kérdezőnek és nem tudja mit tegyen. Én úgy leugattam anyósomat mikor nekem beszólt, megbántott, hogy többet nem tette az biztos.

Mi a lakásra költünk, meg az 1 éves fiamra, tudod mikor költenék minden héten ajándékra, meg kajára még a nem vérszerinti rokonaimra is. Csináljatok egy kimutatást, hogy nektek ennyiből kell gazdálkodni, nem engedhetitek meg magatoknak ezt a sok ünnepelgetést. Szeretnétek több időt tölteni a saját életetekkel. Jön a pici amúgy is, ő lesz a legfontosabb. Anyósodnak meg nyugodtan mondd meg, hogy annyi családtagot be sem engednek a szülészetre. Ahol én voltam legalábbis így volt. Nekem sürgősségi császárom volt, majd meg bolondultam a fájdalomtól, úgy mentem mint a császárpingvinek, tudod mikor szerettem volna ott látogatókat? Csak a párom volt velem, nekem csak őrá volt szükségem ott akkor. Ezt nyugodtan megmondhatod neki te is. Sőt, legyél már határozottabb! Meg a férjed is!

én férjem családja is ilyen, ez falusi szokás.Valahol jó dolog de pl. névnapra már nem megyek csak szülinapra és Karácsonyra és szülinapnál is csak a szűk családéra. Ennyi...

Ha fél órával előtte szólnak nem vagytok itthon, ha férjed beengedi őket a tiltásod ellenére te fogod a babát és lelépsz amíg ott vannak és nem KELL mindig ajándékot venni ilyen értékben. Én is adománybolti dolgokat veszek XD most is előre vettem játékot a sógor gyerekének, mert féláron volt, pedig hol van még a gyerek szülinapja:P

Kicsit régebbi a kérdés. Én meg öregebb vagyok, kábé kétszer annyi,mint te, de hadd írjak pár gondolatot.

A szüléssel kapcsolatban teljesen igazad van. Egyértelműen.

Tágabb családban az idősek régen összejártak névnapozni. Születésnapot nem tartottak. Ezt úgy gondold el hogy ugye múlt század xd tök vicces akkor voltam gyerek, meg ez előtte is így volt. Biztos több névnapot tartottak együtt, meg múlt rendszer, biztos csak süti volt, meg bor, meg kaja.

Plusz gyerekkkoromban disznótorok. Amit meg jobban érintett, az esküvők.

Szűkebb családdal az én élményeim a közös karácsonyok. (Nagyszülők, a szüleim testvérei, unokatestvérek) Az egyik ága a családnak összetartóbb.

Rengetegen nem élnek már. Soha a kva életbe nem lesz olyan még egyszer.

És már nem olyan a találkozás.

Közben aki leírta, hogy az anyóséknak jó ha aktívak, és a saját testvéreikkel találkoznak mert fitten tartja őket ez, és jó kondiban, annak igaza van.

És amit te kérdező leírtál, hogy nálatok ez hogy szokás, ez is tényleg húzós így, hogy havonta több buli.

Ugyanakkor valahogy ez nekem olyan igazi családi kapcsolatnak tűnik, ami meg érték. és nem biztos hogy manapság ez divat.

És az teljesen helytálló, hogy mindenki dolgozik, vágyik a magánéletre is, vagy éppen pihenni, a gyerekesek meg a gyerek igényét kell hogy figyeljék.

Szerintem valami egyensúlyt kell ebbe találni, valami közös megállapodást, és valami megbeszéléses módszerrel.

Az ajándékban viszont teljesen igazat adok a pénzkérdés miatt. Nálunk van még némi ajándékozgatás, holott meg lett beszélve már százszor, hogy nem veszünk semmit. De nem lehet ezeket már annyira eltalálni, mert igyekszik mindenki olcsót venni. Talán az elég (szó volt róla nálunk is) hogy csak a gyerekeknek veszünk valamit, felnőttnek nem.

Mi manapság ritkábban találkozunk, de szoktuk találkozni.

De most a tuti ajándékot úgyis a saját családodnak veszed meg, amire vágyott, meg amit szeretne,meg arra költöd. Szóval az anyagiakkal praktikusság szempontjából is egyetértek.

Az unatkoznak és beugranak, néha jó dolog ez, de nem tudom tízen ugranak be :) ? Meg nálunk azért nem kell kaját rendelni, kávé van, ha nem szólnak nem biztos, hogy tudok készülni, ennyi.

Hát jó kis diplomácia kell ehhez, hogy ezt végigvigyétek, mindenképpen minél kevesebb vitával kéne.

Itt a gyiken olyanokat lehet olvasni, ki hogy vágja rá a családjára az ajtót, nem tudom melyikből mennyi az igaz, de némelyik hajmeresztő. Nekem ez a véglet ismeretlen. Noha ugye mindenhonnan az jön (vissza), hogy a mi korban/ világban hogy idegednek el az emberek egymástól és hogyan magányosodnak el.

Tehát valahol tökjó azért, hogy van még olyan család, mint a tiétek, aki meg ennyire összejár, és aktív és jó kapcsolatot tart.