Anyós és a karácsonyi ajándék?

Férjedet is az anyósom nevelte fel. Ha ő annyira egyet ért veled mindenben,annak csak az lehet az oka,hogy te átmostaf az agyát.

A gyerek egy különálló személyiség.persze minden családban vannak dolgok,amiket lehet vagy sem,de a túlzott szabályozások vissza fognak ütni később. Még két testvér is lehet tűz és víz. Akikkel másképp kell foglalkozni.

Férjem munkatársán mindig nevetnek a kollégái,mert az ő otthonról vitt ebédja vegán étrenden alapul. Mivel a felesége vegán. A kislányukat is így eteti. Na most,a melóhelyen kétszemélyes húsos ételeket rendel magának,az otthoni ételt pedig kidobja. Az egész csapat papucsnak tartja,mert nem tud otthon az asztalra csapni,hogy ő vegyesen szeretne étkezni. De volt olyan is,mikor elvitte a kislányát a mekibe. Életében először volt ott 9 évesen. A hamburger től olyan rosszul lett,hogy kórházba kellett vinni.

Nagyon sokan írtunk példákat arra,hogy miért ne csak az legyen amit te szeretnél. Ezt vagy megfogadod,vagy nem. ez is a te döntésed,majd a gyereked dönt akkor,ha felfedezi igazán,hogy neki is lehet saját akarata.

Azt a részét teljesen megértem, hogy nem akarod, hogy befolyásoljanak a nevelésben (bár szerintem is már túlzás, amit csinálsz). Emlékszem, hogy engem anyáék hogy neveltek, hogy minél okosabb és ügyesebb legyek, minél hamarabb el tudjam saját magam is látni, pl. már ovisan is egyedül zuhanyoztam, egyedül mostam fogat, ki tudtam pakolni magamnak (amit elértem), és el is vittem a dolgokat a mosogatóhoz; mindig bevontak a házimunkába is, és nem kellett folyton fogni a kezem, mert értelmes voltam. Ezzel ellentétben a barátom legkisebb tesóját az anyukája úgy neveli, hogy szinte állandóan kiszolgálja. Negyedikesen is ő zuhanyoztatja, ő készíti ki a ruháit, még a haját is ő fésüli meg (pedig azt a kis rövid hajat nem nehéz megfésülni egy fiúnak sem), az a gyerek egy kenyeret nem tud megkenni. Nem tud csendben maradni, amikor a felnőttek beszélnek, de ezt ne rossz értelemben vegyétek tőlem, hanem ő tényleg simán közbevág, amikor mások beszélnek, mert neki az nagyon fontos, hogy elmondja, amit akar, de már, de most, de azonnal, és mindenki rá figyeljen... Ja és folyton járatja templomba, az már más dolog...a lényeg, hogy már látom magam előtt, ahogy az unokával is ez lenne, mert hogy ez így a jó, ennek így kell lennie. De az én gyerekem nem lesz egy buta, tiszteletlen, életképtelen, az biztos :D

Egy kis csoki, tévé akkor sem fog megártani. Főleg, hogy mondom, én nem szeretem az életképtelen, gyenge gyerekeket. Márpedig ha burokban neveled, az lesz sajnos. Olyan jó helyen éltek, kint a természetben, állatok között, pont hogy erős immunrendszere lehetne minden oldalról, de ahhoz az is kell, hogy néha a mérget (meki, csoki, stb) is megkapja, különben az oviban, iskolában, munkahelyen pokol lesz az élete. Nekem volt osztálytársam, akinek a szülei nem engedték, hogy egy kicsi smink is legyen rajta, így ő minden reggel kisminkelte magát a WC-ben, majd mielőtt hazamenne, lemosta. Ezt akarod?

Hát nem tudom, én imádtam tévét nézni gyerekként, mellette 3 évesen megtanultam olvasni. Nem kényszer volt, csak rohangáltam folyton anyumhoz, hogy "ez milyen betű, az milyen betű". Ha egy gyerek normális, tévé mellett is az lesz, ha nem, nevelheted kalitkában, akkor is phasz lesz.

Ja, és mértéket nem fog tudni tartani, titkolózni fog, ez most megmondom. Nekem is volt nem egy osztálytársam, mint amit az előző említ: otthonról elindultak apácaruhában, a suliban meg felvették a haspólót és kikenték a fejüket.