A férjem ígérete ellenére sem akar leválni a szüleiről. Mit tegyek?
Úgy indult minden, hogy aranyosan megállapodtunk, hogy anyósék melletti üres házba pár évre össze költözünk a férjemmel.(hogy spóroljunk, volt akkor is pénzünk de ez akkor jó megoldásnak tűnt) Eleinte jó is volt, csak kezdődtek a gondok, hol ebbe hol abba szóltak bele, főleg anyós akit eltartja após. Mintha gyerekek lennénk, folyamatosan közös program stb.. Mivel ez nem külön portás ház hanem közös udvaros, ahol 3 család lakik(anyósék mi meg egy öreg néni) igy kvázi bármikor átjönnek. A baj akkor kezdődött igazán mikor terhes lettem, nem várták korainak gondolták 4 év utan 29 évesen, biztos jövedelem mellett.
A viszony igy azóta megromlott, felszínes a békesség kedvéért, az esküvő óta javult, akkor tudatosult hogy ennyi. Férjemmel mikor ide költöztünk megbeszéltük hogy 3-4 év utána veszünk egy házat vagy építünk. Van önerő elég, meg hitelt gondoltunk felvenni, a babavárót.
A férjemmel az elmúlt hónapokban sokat beszélgettünk erről és azt mondta, oké vágjunk vele. Közben megbeszéltük hogy legyen kistesó is hiszen mindjárt 2eves a fiunk és szerettünk volna. Terhes lettem és ahogy közeledik az, hogy na akkor mi legyen a költözéssel úgy látom, hogy a párom a szülői ház közelében akar maradni. Sőt gondolkozik rajta hogy amiben most lakunk azt kellene átalakítani/hozzá építeni.
Az apja es ő is közös vállalkozásban dolgoznak, (építőipar.) a cég apósé. így ők napi szinten együtt vannak. Anyós meg engem boldogít mert unatkozik igy napjában többször is átjön megfigyelni mit csinálok. A férjem tudja hogy a szüleit nem szeretem úgy már(de udvarias normális vagyok ettől függetlenül) de nem tudok elfelejteni amit évekig műveltek velem. Sokszor ő is kivan tőlük olyankor persze nekem panaszkodik. Átverve érzem magam ha a férjem nem hajlandó eljönni onnan, mert nem egy szomszédos házba szeretnék költözni. Arra kár a befektetett pénz.
Mit tehetek,? Miért viselkedik így a férjem, holott előtte normális elképzelése volt?
Végére hagyva a szülei nem segítik a leválást nem bátorítanak minket arra h költözzünk el. Azt bizonygatják hogy milyen jó volt mert régen ők is a szülőkkel laktak csak már meghaltak. Komolyan félek!
Nem akarunk válni semmi ilyen nincs, tényleges megoldást szeretnék erre. Szeretem a férjem és ő is, de a szülői nyomás sok. Ez miatt van minden gond..
Köszönöm a válaszokat!
válasza:Vedd kezedbe az irányítást.
Az anyóssal való kényszerű cukiskodás helyett legyél kedves de őszinte vele. Pl. amikor rosszkor jön, mondd meg neki, hogy most nem alkalmas, jöjjön máskor.
A férjed ott akar maradni, így vagy kenyértörésre kerül sor, vagy normalizálod a környezetet.
válasza: válasza:A problémák magadba fojtása helyett érdemes lenne normális hangnemben megbeszélni a dolgot a férjeddel: mondd el, hogy mi minden jelent problémát a számodra és elmondani, hogy milyen megoldás javasolsz, hogy költözzetek el.
A szülőkkel is lehet őszintén, de normálisan beszélni: nem kötelező háborúskodást indítani, de ha éppen nem érzed alkalmasnak a látogatásukat, hogy átjöttek, akkor mondjad ezt meg, hogy inkább egyedül szeretnél lenni stb.
#4-es. Ezt már próbáltam, sajnos nem jutottunk sokra a férjemmel.
A szülei sajnos halott ügy. Ha en egyszer megemliteném hogy ne jöjjenek be, utána közutálat övezne. Plusz ők már említés szintjén kifejtették hogy nem akarják hogy elmenjünk. Olyan érzés ez mint egy ördögi kör. Sokszor érzem hogy hibás vagyok. N tudom mit kellene tenni, vagy ne görcsöljek rá? Csak látom körülöttünk mindenki halad előre mi meg oké, hogy teszünk félre pénzt de ennyi.
válasza:
válasza: válasza:Nem, nem vagy hibás: egy ilyen felállás működhet, de mindkét oldalról kellene annyi intelligenciával lenni, hogy felismerjék és megértsék, hogy meddig nincsenek a másik terhére. Úgy tűnik itt nincs meg ez.
A lakrészetek, ha jól gondolom, zárható (ha nem, legyen az!), ha éppen jön a nem kívánatos látogató, annyit mondasz, hogy most egyedül szeretnél lenni és nem engeded be, vagy udvariasan elutasítod a kéretlen segítséget.
A lényeg, hogy ne az embereket utasíts vissza, hanem a számodra nem OK viselkedésüket. Ha szóba kerül ez, nem a szülővel lettél rosszban, hanem nem szereted azt, ha nem hagynak önállóságot, stb.
Ha a férjeddel nem tudtok megállapodni, érdemes lehet elmenni család- vagy párterápiára: talán neki is segítene valamit, ha a háttérben lévő gátakat fel tudná oldani: magad írod, hogy nem érted a viselkedését. Lehet, hogy ő sem érti, miért csinálja így: lehet, hogy pszichológus tudna neki segíteni, mert ez nem tűnik egészséges felállásnak. Az is lehet akár a háttérben, hogy a közös munka miatt nem olyan egyszerű eltávolodni, ellentmondani az apjának, akitől így munkában, egzisztenciában valóban függ is valahol és nem csak azért, mert nem tud felnőni.
Ha ezt sikerül tisztázni, hogy mi az ok, akkor már egy lépéssel közelebb vagytok a megoldáshoz: pl. neki biztosan a családi cégben kell dolgozni, nem mehetne mondjuk máshová?
válasza:Már nem lehet mondani, hogy időben lépj le!
Ezt már buktad. Ha maradsz megnyomorodsz, ha mész akkor egyedül (gyerekekkel), mert a kisfiú nem fog veled menni.
Talán akkor lehet majd jobb, ha elárvul a férjed.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!