Nem érdekli az unokái?

Ezek szerint nem érdekli. Anyukám is dettó ilyen.5 éve lakok 200 km-re tőle, a régi lakhelyem és a mostani között van közvetlen buszjárat, még sosem látogatott meg. Többször is hívtuk a párommal, nem jött idáig, már nem is hívom hogy jöjjön el.

Édesanyukámnak van már egy unokája, a nővéremtől, de nincs hozzá türelme, idegesíti. Szóval ugyanezt csinálja. Fogadd el, nem mindenki való szülőnek/nagyszülőnek.

30/F

Akkor most én szólnék a másik oldalról ha szabad.

Nagymama vagyok. Dolgozom, messze még a nyugdíj. A kislány unokám 4 éves. Imádom, de elég ritka azok a napok száma amikor találkozunk. Oka?

Nos hétfőtől péntekig reggeltől este 5 ig dolgozom. Munka után vásárlás, majd haza, főzni, mosni, takarítani.

A fiam családja olyan 30 km-re laknak tőlem, nem könnyű átmenni, főleg ha autó sincs, csak a tömegközlekedés ami nem a legjobb. Nem a tönegközlekedéssel van bajom ( azzal járok magam is, elvagyok vele) hanem a rossz menetrend miatt van a gond.

Amikor megszületett a kicsi mindig mentünk hétvégén. Persze előtte telefonáltunk, hogy nem zavarunk-e. Tiszteletben tartottuk, hogy van magánéletük, ahogy nekünk is van a férjemmel. Olyan 1 évig nem is volt gond. De jött a nyár. Menyem, és a fiam megkért minket, hogy vigyázzunk az unokára 1 hetet. Mondtuk, hogy örömmel. Meg is beszéltük még hónapokkal előtte, hogy mikor hozzák, és mikor viszik. Az időzítés jó volt, mert 1 hét unokázás után rá másnap mentünk volna Egyiptomba ami már levolt tervezve. Tudták,hiszen előre megbeszéltük. El is hozták a kislányt, aki egy tündér. Szép 1 hét volt, majd amikor jönni kellett volna a szülőknek, nem jöttek. 10 percenként telefonáltunk, sőt el is mentünk a lakásukhoz, de nem voltak otthon, nem vették fel a telefont. A morgásunk félelemmé változott, nem tudtuk mi van velük. Hívtuk a kórházakat, végül a rendőrséget is. Semmi. Persze az egyiptomi út ugrott, nem tudtunk elmenni. De akkor még ez sem számított. Amikor letelt a 24 óra megint a rendőrségre mentünk. Közben folyamatosan telefonáltunk, és lám felvették a telefont. Menyem vette fel, hogy bocsi, de úgy döntöttek, hogy maradnak még 1 hetet Egerben, mert jól érzik magukat, és nem kell a hiszti a részünkről. Hiszen az unokára vigyázunk..Holnap jönnek.

Amikor megjöttek számon kértük, hogy ez mégis mi volt? Nem ezt beszéltük meg. . Menyem arrogáns volt, majd közölte, hogy nekik is jár a pihenés, mi meg mindig megyünk nyaralni, wellnessezni stb. Ne legyünk önzőek. Na itt kiborult a bili nálam. Soha életemben nem emeltem fel a hangomat, soha nem avatkoztam a fiam magánéletébe, ahogy most sem teszem. De akkor kiborultam, és kiosztottam a menyemet és a fiamat is.

Ennek a vége az lett, hogy ma jó ha évi 2-3 alkalommal látjuk az unokát. Olyan 1 évig nem engedték meg, hogy menjünk. Majd hívtak menjünk, átmentünk, és mindig úgy időzítették, hogy a másik nagyszülők is ott legyenek, így minket totál levegőnek néztek. Nem is szóltak hozzánk. Majd jött, hogy menjünk, de csak fél órára, mert mennek el stb. Én belefáradtam. Egy nap mondtuk, hogy mi nem haragszunk, lezártuk a múltat, de ebbe is belefáradtunk. Az ajtónk nyitva van, bármikor jöhetnek ha akarnak. Mi csak akkor megyünk ha valami fontos esemény van. Szülinap, karácsony stb..

Szóval mi most itt tartunk. Nem hívnak, nem megyünk. De ha hívnak is, mindig fél órára, vagy épp barátok vannak ott, más rokonok vannak ott.

Én tudom, hogy nem vagyunk rossz emberek. Sosem ártottunk nekik, nem csüngtem soha majomszeretettel a fiam felé.

Én hiszem, hogy mindig van valami oka annak ha a nagyszülők nem látogatják, nem látják az unokát. Mindig van ok.

Kedves 3-as válaszoló! Azért ez elég speciális eset, ebből én nem következtetnék arra, hogy mindig van ok.

Bár elég durva, hogy tudtok ebbe belenyugodni? Egy családnak nem így kéne működnie. A fiadnak is jó ez így, kérdezted tőle?

Kedves kérdező!

Szinte szóról-szóra ugyanez van nálunk is sajnos... a duma itt is megy, meg nyavajgás, hogy milyen rég nem látta, meg kis drágám stb... de nem jön mégsem. Vagy lemondja, vagy ő fáradt, dolgozik... nagy csalódás volt nekünk. És sajnos ő az egyetlen mama.

3-as ez sulyos, leteznek ilyen tu.skok? A fiad es a menyed is.sajnalom es megertem.

Kerdezo:ti nem tudtok hozza menni? Az nem lehet megoldas?

Ha dolgozik, mit dolgozik, mennyire idos, mennyire aktiv szocialisan? Mert nem mindegy, hogy allo munkat vegez napi 8-10 oraban vagy muszakos beosztasban es tenyleg hullafaradt, mert mondjuk nem 55, hanem 64 eves. Mennyi baratnoje van, el e a ferje? Az milyen ember (esetleg elvarja anyu rohanjon haza es tegyen ele meleg vacsit?). Ezektol mind fugghet miert nem megy hozzatok, lehet akarna de mar nem kepes. Edesanyam amikor szuletett az elso unoka meg dolgozott, es keso este ert haza minden nap hulla faradt volt hetvegente jott, kesobb azt a rendszert talaltuk ki, hogy aludjon nalunk amikor jon es ha menne kell dolgozni onnan indulhat. Igy unokazhatott is es nem volt kifaradva annyira.

Ha nagyon aktiv meg, akkor meg igen lehet vonzobb neki egy baratnovel munka utan trecselni, mint meg elmenni unokazni.

Az hogy ha ott van mit mond hogy de reg latta az ne erdekeljen ha ket perce latta volna akkor is oehet ezt mondana haha.

Hát, ha azért nincs szívesen látva, mert azt szokta mondogatni, hogy "de rég látta", akkor ott más gond is van.

Egy nagymamának általában nem az unokájával van baja, hanem valószínűbb, hogy a szülőkkel.

Mielőtt kikiáltod rossz nagymamának, gondold végig, hogy esetleg nem te miattad vagy a párod miatt nem megy-e?