Anyósom jóindulatú, de nagyon pletykás, hogyan kezeljem?

Azzal kezdem, hogy anyósod - vagy az anyósjelölted - NEM jóindulatú. Ellenkezőleg. A pletyka, mások legmélyebb érzéseinek, legszemélyesebb dolgainak gátlástalan ellocsogása soha nem a jóindulat jele, hanem a rejtett gonoszságé. Azzal akar fontos lenni, hogy hírharangosdit játszik és előadja, hogy ő bizony semmi rossz szándékból nem tette, DE amikor megpróbálsz vele konfrontálódni és kiosztani őt, hogy fogja be a száját, mert sértő, amit tesz, még ő van felháborodva.

A Gonosznak sok és sokféle az álarca, ahogy szokták mondani.

Az ilyen embert úgy a legésszerűbb kezelni, hogy a lehető legminimálisabbra korlátozod a vele való mindennemű kapcsolatot és információkat; időnként dobsz neki csámcsognivalót, olyat, amit elpletykálhat: teljesen közönséges témát. Nem fog örülni neki, mert ő éppen a szaftosat keresi, hogy ezzel is megalázzon téged - és ez az egészben a gonoszság! -, de legalább befogja a száját.

Olyan témákról beszélj vele, amit a flegmájukról és zárkózottságukról híres angolok és németek szoktak: időjárás (de azt a legrészletesebben!), utazás, kutya, macska, állatok és a mindneki által közismert dolgok, a világ mindennapos hírei.

Magadról semmi személyeset, és figyelj oda, hogy ki se szedhesse belőled! Inkább hagyd ott, és tűnj modortalannak, de ne hagyd, hogy kiszedjen belőled olyat, amit azonnal elpletykál és azzal csak megaláz téged.

És igen, csakis semmitmondó témákat! Ha kell, ezerszer is. Inkább higgyen téged butának, sem hogy rohadtul érezd magad, mert a kedves anyósjelölted egy nyavalyás, neveletlen, buta pletykafészek.