A párom keptelen leválni a szüleiről?

Ne tedd választás elé a párod, viszont közölheted vele kerek-perec, hogy ezt vagy azt nem, mert csak kettesben akarsz vele lenni.

Ha jönnének a szülei is, te ne menj el.

De mindenféleképpen beszélj erről és ha kell, minden alkalommal mondd meg neki, hogy nem tetszik.

Ha nem változtat soha, egyszer sem a kedvedért, kettőtök miatt, te is tudod, mi lesz a vége.

Amúgy hasonló cipőben voltam én is.

3 évig voltam együtt a vőlegényemmel. De őt is az anyja irányította. Otthon lakott még, de terveztük már a közös együttélést.

Ha picit többet kapott abban a hónapban, és megtudta az anyja, akkor többet kellett abban a hónapban fizetnie, mint addig. És saját magára költötte a haza adott pénzt, szóval minden számlát a hazaadott pénzen felül kellett még fizetnie.

Én jól kiosztottam őt, hogy álljon a sarkára és mondjon nemet. Beszélt az anyjával, és mondta, hogy az anyja belátta, hogy ez nem így működik. De elkezdte zsarolni, hogy ő mennyit költött rá, amikor még tanult és mennyi pénzt áldozott a felnevelésére, meg ilyenek.

Valamint, amikor már szóba jött az, hogy együtt lakjunk, az anyja kitalálta, hogy ő hozzánk akar majd költözni, és főzne, csinálná a házimunkát, fizetne is valamennyit, csak ne kelljen ott maradnia, ahol most élnek.

Én ezen kiadtam, akkori párom nem. És ezt teljes nyugalommal mellete el nekem, hogy az anyja amúgy ezt tervezi. Hát én rögtön mondtam, hogy felejtse el, és én nem akarok vele lenni.

És nem lehetett neki megmondani, hogy vegye már észre, hogy ez nem normális.

Ki is menekültem a kapcsolatból.

És rájöttem utólag, hogy sokkal jobb így, és hamarabb kellett volna ezt, más akkor, mikor legelőször átgondoltam, hogy ilyen anyós jelölt mellett akarom-e ezt a kapcsolatot.

Nem bántam meg.

De természetesen ő volt felháborodva, hogy egyik napról a másikra csak így szakítok és semmit nem jelent a gyűrű és az a 3 év. És hiába mondtam neki, hogy eddig is elmondtam, hogy ez nem normális, álljon ki magáért, ne ugráltassa magát a mi kettőnk kárára, akkor sem értette, hogy miért döntöttem így, visszavonhatatlanul.

Aztán még ő törölt és tiltott le mindenhonnan és lépegetett be a személyes fiókjaimba. Az a szerencse, hogy be van kapcsolva dupla biztonságú bejelentkezés mindenhova, mert így "csak" az e-mail fiókomba tudott belépni (arról meg SMS-t kapok), hogy kutakodjon, ki miatt szakítottam.

Én nem tanácsolom, hogy sokáig folytasd ezt, mert úgy sem változik semmi, hiába kéred, mondod.

Nálunk is ez van, és igen, undorító.

Kinek mi köze van hozzám?

Én a helyedben szakitanek.

Arról nem is beszélve, ha elmondja az anyosnak, akkor még azonkívül kinek?

Vagy a tesonak.

Senkinek semmi köze hozzá, hogy megcsipett egy darázs. Mondjuk van akinek ez is hír...

Nem a szülőkkel van a fő gond, hanem elsősorban a pároddal. A szülők azért ilyenek vele, mert tudják, hogy VELE megtehetik, míg a másik fiukkal, ha jól értem, nem.

Először is, ha a sógor pletykás, ez nektek kellemetlen, és nem lehet vele megértetni, hogy ne csinálja, akkor én biztos nem hallgatnám el az ő életük részleteit anyuka elől. Hadd örüljön a másik oldal is!

Másrészt pedig pároddal kellene megértetni, hogy semmi baj nincs azzal, ha szereti és támogatja a szüleit, de különítsen el időt a ti KETTŐTÖK számára is, amibe nem fognak bejönni a szülők. Erre minden kapcsolatnak szüksége van, mert különben tönkremegy. Ha ezt nem tudja megérteni, akkor sajnos a kapcsolatotoknak nincs jövője, mert te már így is kész idegroncs vagy a szüleitől, úgy látom.

Kompromisszum lenne valóban a jó megoldás, és a kedves párod ne higgye, hogy ez lehetetlen. Például, én és a férjem gyakran nyaralunk együtt a szüleivel meg a testvérével, de ez egyáltalán nem olyan, hogy lógunk egymás nyakán. Egy helyre megyünk, a szállodában az étkezéseknél napi szinten találkozunk, van, hogy közös programot is csinálunk, de az idő nagyobb részében a szülei meg a testvére is, és mi ketten is megyünk a magunk útján, főleg, mivel általában mást várunk el a nyaralástól. Mi a párommal aktívan szeretünk pihenni, ők pedig inkább passzívan. És lám, összeegyeztethető. Arról pedig szó sincs, hogy a szülők nélkül ne mehetnénk el kettesben valahová. Milyen az, hogy ti terveztek kettesben egy utazást, és a szülők is jönni akarnak??? Ha összeházasodnátok, a nászútra is menni akarnának? Morbid. Tessék elkülöníteni: most a szülőkkel megyünk, most nélkülük. Ha pedig a párod nem hajlandó nemet mondani nekik, akkor menjen velük, de nélküled. Ennek a vége így mindenképpen válás lesz, de ha őt ez nem izgatja, akkor jobb is, ha tovább lépsz.

Nem értem miért van lepontozva minden olyan válasz, ahol nem látják a válaszolók ennek a kapcsolatnak a jövőjét.

Kíváncsi lennék, hogy azok nyomnak piros kezet, akik szintén így viselkednek, mint itt a férj, vagy még sosem voltak ilyen elnyomott kapcsolatban.

Igazán ideírhatna egy olyan, aki szerint nem szakítani kellene.

"aki szerint nem szakítani kellene" Jelen! Megdöbbentő, ha valaki pár sor után ex katedra kijelenti: válás! Szerintem fel kellene nőni, a kérdezőnek is, és a VÁLÁST hörgőnek is. És elmélyülten magunkba szállni: ez így van - mit szeretnék?

Kérdések önmagamhoz: 1.meg tudom beszélni? 2.Szeretem? 3.felül tudok kerekedni ezeken a piti ügyeken ki- mit - mond? 4. El tudom viselni a másik családot? 4.mi van a sajátommal- őket szeretem? 5. Négy év után tudok megértéssel és szeretettel kapcsolódni ahhoz, akihez szerelemmel kapcsolódtam 4 évvel ezelőtt?

ha ezekre NEM a válasz,

akkor mi a teendőm?

Utolsó

Szerintem a leírásból és a kommentekből kiderül, hogy a kérdező már mindent megpróbált a 4 év alatt, és semmi nem változott azóta.

Semmi értelme olyan dologba kapaszkodni vagy olyas valaki után futni, aki nem tisztel sem téged sem a véleményed. Nem elszakítani akarja a szüleitől, csak kis magánéletre vágyik, amibe kevesebb szerep jut a szülőknek. Kevesebb és nem nulla!