Szerintetek túl reagálom?

Hát, ha beteg, baleseti sérült stb. a gyereke, akkor tán joga legyen beteglátogatóba elmennie egy édesanyának!

Ha ennyire nem akartad összeismertetni a szüleiddel, akkor nem kellett volna szüleid nyakára költöznötök. Laknátok külön, semmi ilyen probléma nem lenne.

Az én anyósom nem jön, ha nem hívják, mert nálunk nem szokoás csak úgy egymásra törni az ajtót.

Pár hónapja lehettünk házasok a férjemmel, amikor kapcsolatunk során először csípte meg egy pók, amire persze allergiás, akkorára dagad a testrésze, hogy csak lesel, lázas és kegyetlen fájdalmai vannak, de általában magától is elmúlik pár nap alatt. Akkor írtam az anyukájának, meg tudja-e mondani, milyen gyógyszert szedett legutóbb, anósom azonnal megindult a doboz bogyóval. Speciel nekem baromi jól esett, hogy ennyire lehet számítani rá, ha gáz van, hogy nem voltam egyedül. Ott volt, beborogatta a fiát, letuszkolta a torkán azt a nyomorult gyógyszert és még arra is maradt energiája, hogy engem megnyugtasson. Vedd úgy, hogy tök nagy segítség pl., ha feltakarít/főz, és addig te a törött lábú pároddal lehetsz. Anyósod meg élete végéig aggódni fog a gyerekéért. Anyukám mindig mondogatta, hogy van az aggodalomnak egy különleges vállfaja, amit addig nem ismer az ember, amíg nincs saját gyereke. Az, ahogy az ember a gyereke épségét félti, semmihez nem hasonlítható.

"A kérdező kommentje:

Én egy szóval sem írtam, hogy én nő vagyok."

Hát pedig egy férfi így nem viselkedik.

"Nem nő"

De melegként mégis kiveri a víz, hogy odajön a pasija/nője anyja, és meglátja szerelmi fészket.

Hja!

Fészekrakó program.

Teljesen egyértelmű, hogy melegekről van szó!

Kár volt a mese a szülőkről, mert röhejessé tetted magad Kérdező!