Hogyan lehet megértetni anyóssal, hogy ebbe nincs semmi beleszólása?
A sztori röviden: terhes vagyok, kisfiunk lesz és már megvan a neve. Mindkettőnknek volt egy kedvenc fiú neve, mikor megtudtuk, hogy fiú a baba, egyből tudtuk hogy ez lesz a neve. Kicsit különlegesebb, ritkább névről van szó, de nem is ez a lényeg. Hanem, hogy párom vezetéknevével hülyén hangzik, az enyémmel viszont tök jól összecseng, így hát abban maradtunk, hogy az én vezetéknevemet kapja meg. Na hát drága anyósom ezen felháborodott, hogy milyen dolog egy gyereket az anyja nevére íratni?? Mintha én nem lennék szülője a fiunknak. Na mindegy is. Igazából már ott kiakadt, hogy én nem vettem fel a férjem nevét. Aztán azon, hogy nem a férjem vezetéknevét kapja a baba, mert náluk ez volt a szokás. De ez már tényleg sok, betelt nálunk is a pohár és összevesztünk. Nem tetszett neki, mikor közöltük, hogy az ég világon semmi köze nincs se ehhez, se máshoz a gyerekkel kapcsolatban, ahogy nem volt köze ahhoz se, hogy megtartottam a nevemet és ahhoz se, hogy nem visszük tovább a férjem keresztnevét. Bedurcizott és most áll a bál, mert annak ellenére h kristálytisztán és határozottan elmondtuk, hogy akadjon le a témáról, továbbra is lovagol rajta.. Rokonoktól halljuk vissza, hogy pörög a témán és ki van akadva.
Tudom biztos volt már hasonló kérdés, de tudtok bármit tanácsolni? Azonkívül, hogy összevesznénk? Nem értem miért nem tud névtől független örülni a saját unokájának...:(
(Ja és előre szeretném leszögezni, hogy nem véleményekre vagyok kíváncsi azzal kapcsolatban, hogy az én vezetéknevemet kapja a fiunk! Még mielőtt letámadna valaki anyóshoz hasonlóan. A problémát szeretnénk orvosolni valahogy.)
Kötőjelest verziót adtuk meg, de akkor még nem tudtuk, hogy milyen nemű lesz a baba, milyen keresztnév mellett döntünk, melyikünk v.nevével fog jobban hangzani a választott név + továbbá a kötőjeles verziót azóta elvettettük, mint ötlet. Nem is értettük minek kell már ott és akkor eldönteni a vezetéknevet, mert az ember bizony változhat és meggondolhatja magát, mint mi is. De többen említették, hogy azt kell adni, amit ott is adtunk, hogy nem. Ez egyáltalán nem egy kőbevésett, örök érvényű dolog, amit ne lehetne megváltoztatni, szóval nem kell azt kapnia, amit akkor megadtunk. :) Bármikor meg lehet változtatni és mi így is teszünk.
#2 Ne haragudj, de anélkül, hogy leírnék egyetlen szót is arról, hogy pontosan mi is a probléma, mégis hogy lehet használható tanácsot adni? Igen is fontosak a részletek, ha meg csak annyit írtam volna, hogy anyós csomó mindenbe beleszól, mit tegyünk, akkor jönnének a hsz-ek, hogy hát jó, de pontosan mi mindenbe.. És nem tudom mi olyan hihetetlen abban, hogy nem a választott névvel kapcsolatos véleményekre voltam kíváncsi, hanem arra hogyan lehetne még másképp anyós mindenbe beleokoskodást kezelni. Ha azt érdekelt volna ki mit gondol arról, ha egy gyerek az anyja vezetéknevét kapja, akkor azt kérdeztem volna.
Egyébként, aki szerint ez egy kis semmiség és az ég világon semmiféle gondot nem okozhat az, hogy anyós állandóan beleütné mindenbe az orrát, annak ellenére is, hogy többször elmondtuk ne tegye, az nem tudom miért válaszol egyáltalán és ráadásul miért kell lekezelő stílusban?! Úgy gondolom normálisan írtam ki a kérdést, nem flegmáztam. Nekünk ez (is) probléma, másnak meg nem, ez ilyen.
2-esnek van igaza! Most mit vársz?Egyedül itt azt várod tőlünk, hogy neked adjunk igazat.Aki viszont nem neked ad igazat, az le se írja!Akkor kit érdekel a problémád.Tök elég lett volna annyit kérdezned, hogy:Anyóssal nem értünk egyet egy dologban, hogy kezeljem a dolgot?A többi ha nem tartozik ránk, akkor nem lényeges.
Vagy azzal kezdhetted volna, hogy csak az olvassa el, aki előre tudja, egyet ért velem.
Bírom nagyon az ilyen segítségkérőket.Kellene segítség, de csak olyan, amit ő gondol.Ha tudja a választ, akkor minek ír ide?
Véleményem amúgy, hogy nagyon nem jól futsz neki anyós kapcsolatnak.Már eleve a kezdetektől te nem alkalmazkodsz, nem tűrsz véleményt, semmit anyóstól.Eleve eldöntöd, anyós az első számú közellenség.De hogy ez mire jó?És mintha direkt mutatnád, itt te diktálsz, mert megszerezted a fiát.Ez annyira gyerekes és gonosz.
Láttam már hasonlókat, aztán mikor baj volt, gyereket nem tudta kire hagyni, főtt kaja kellett volna, anyagi segítség, stb.akkor jó volt az utált anyós is!
A problémákat meg kéne előzni, nem orvosolni.Gondolkodva.Nem rosszindulatúskodni.Pont azzal, akinek a gyerekét szereted.Most nem azt mondom, azt csináld amit ő akar.De rosszul indítasz.A kapcsolatotok végig kegyetlen rossz lesz.És ez senkinek nem lesz jó,se neked, se férjednek, se a gyerekeknek majd. Alkalmazkodni kell egymáshoz.Nem egyik alkalmazkodjon csak, másik is.Mikor kinek fontosabb a dolog.
Tapasztalatból írom.Nem kell megfogadni.Le is lehet pontozni,tudom itt mindenki anyós ellenes, meg túl okos, meg el van szállva magától, meg dagad az önbizalomtól.De ez el is tud múlni, az élet helyrehozza.
Mi így csináltuk: Minimális infó, és csak akkor, ha nagyon muszáj, tehát a legtöbb dolgot nem kötjük az orrára. Szájhúzás, beszólogatás esetén egyszer elmagyarázom értelmesen, hogy mi az álláspontom, de ha továbbra is cseszeget, akkor nem reagálok, nem megyek hozzá egy darabig. De nálunk azért nem ilyen durva a helyzet, alapvetően jó fej mindenki.
Egy biztos: Megváltoztatni nem tudod, és a konfrontálódás elsősorban nem is a te dolgod lenne, mivel nem a te anyád.
Jajj,ez az "alkalmazkodás" érv a kedvencem!
Csak az a baj,hogy ez is egy ilyen kölcsönös dolog,mint pl a tisztelet...
Kérdésedre válaszolva:ezt hagyni kell pihenni.majd kiheveri
Akkor még egyszer: Hol írtam olyat, hogy csak az írjon, aki egyetért velem??! Sehol egy büdös szóval. Annyit mondtam, hogy nem érdekel ki szerint jó vagy nem jó az én vezetéknevemet adni a fiunknak, mert nincs szükségem arra, hogy itt óriási vita kerekedjen abból, hogy néhányan ideböfögik, hogy de a gyereknek igen is az apja nevét kéne kapnia! Ennyit mondtam. Tényleg nem értem mi nem világos azon, hogy NEM VÉLEMÉNYEKET kértem?! Ez olyan nehéz? Az sem izgat, aki egyetért velem és az sem, aki nem, mert nem megerősítést vagy ellenvetést kértem a döntésünkkel kapcsolatban.
Leírtam 1 szituációt, de te kedves 12-es máris tudod, hogy ellenségnek tartom anyósomat és nem alkalmazkodom...:D Ne haragudj, de ahhoz nem is fogok alkalmazkodni se én, se a férjem, hogy ő döntse el mi legyen a gyerekünk neve. De ugye nyilván ez mind nem gond, az hogy ő akarja megszabni hogy mi legyen az én nevem és az se, hogy még azt is meg akarja mondani mi legyen a kereszt és a vezetékneve a fiunknak. Lehet van olyan, aki ezt szó nélkül tűri, hát mi nem.
Alkalmazkodtam épp elég mindenben már eddig is anyósomhoz, próbáltam egy jó kapcsolatot kialakítani, sőt ennek ellenére is próbálok békére törekedni, de van egy határ, amin túl már nem fogok se jó pofizni, se alkalmazkodni.
Vannak olyan dolgok, amiben nem lehet alkalmazkodni, a gyerek neve éppen ilyen. Mi vagyunk a szülei, mi döntünk.
Tehát a továbbiakban megköszönném, ha 0 háttérinfóval és a történet teljes ismeretének hiányában nem személyeskednél és nem állapítanál meg hasraütésszerű, valótlan dolgokat! Fogalmad nincs ezenkívül semmiről, ami a viszonyunkat illeti anyósommal, mégis okoskodsz, hogy én nem alkalmazkodok, én vagyok a gyerekes, de majd ha segítség kell biztos rohanok anyóshoz...(??) Nem is értem. Megnyugtatlak, nem fogunk hozzá rohanni, hogy vigyázzon a fiunkra, mert magunknak vállaltuk a gyereket, nem másnak, de hogy ennek mi köze a témához, végképp nem értem.
"Gyönyörű.. szóval azon múlik a gyerek neve, hogy melyikőtökével hangzik jól"
Ezzel is mi a baj, most őszintén?! Miért csak a kötekedés megy és az h mibe lehet belekötni? Igen, elnézést h nekünk fontos, hogy a gyermekünk neve jól csengjen a vezetéknévvel és ne bénán hangozzon. Te olyat adsz a tiédnek, amilyet szeretnél, én se szólok bele.
És megnyugtatlak, nem lehet minden gyereknek más-más vezetéknevet adni. Ha a fiunk az én vezetéknevemet kapja, akkor az összes többi gyerekünk is ezt kell kapja. De egyet tervezünk amúgy is.
12 vagyok
Ha annyira akarod hogy a te nevedet hordja akkor szard le a véleményét és ne foglalkozz vele, ne veszekedj és légy csendesen és miután megszületett csapj le és a te neved lesz a papíron, ennyi!!!!
Milyen birka, tutyi-mutyi emberek vannak már itt, de tényleg.. Alkalmazkodni kell az anyós akaratához?! Mihez, ahhoz hogy el akarja a szülők helyett dönteni, mi legyen a gyerek neve?? Meg ahhoz, hogy a kérdező nevét is meg akarja mondani? Eszem megáll. Egyáltalán NEM KELL mindenben és mindig, minden körülmények között alkalmazkodni! Azért van egy határ. A kérdező és a férje, különélő, felnőtt emberek, egy külön család, saját döntésekkel, akarattal. Ebbe senkinek nincs belepofázni valója! Nem, még anyósnak sem. És igen is vannak olyan dolgok, amiben egyszerűen nem lehet és egyáltalán nem is kell alkalmazkodni! Azért ne essünk már a ló túloldalára.. Az egy dolog, hogy sokan birka módjára bólogatnak mindenre és nem állnak ki a saját igazuk mellett, de hála a jó Istennek koránt sem mindenki ilyen. Persze, célszerű a jó kapcsolatra és a békességre törekedni, de itt a békesség nem a kérdezőn múlik! És sajnos, nem sajnos, de vannak olyan szituk, amikor egyszerűen nincs békés megoldás, mint itt is, hisz ha egyszerűen anyós képtelen felfogni, hogy nem szólhat bele bizonyos dolgokba, akkor onnantól erőlködhetsz te a békére, ugyanis hisztizni fog, ha nem úgy pattogsz, ahogy ő akarja.
Kérdező, azontúl h világosan a tudtára adtátok, hogy nincs ebbe beleszólása, sok egyebet nem tudtok csinálni. Le kell tojni, ennyi. Majd megnyugszik. Néhány nagyinak az a legfontosabb, hogy egészséges legyen az unokája, másnak meg az, hogy ő szabhassa meg a nevét....Hát ugye, mint mondtam, nem vagyunk egyformák.
Igen, odáig eljutottunk, hogy letojjuk milyen nevet akar a fiunknak, de ha figyelmesen elolvasod, leírtam, hogy hiába mondtuk meg, hogy ne szóljon bele és fejezze be a balhézást, csak azért sem áll le és már a rokonoktól halljuk vissza, hogy ki van akadva és haragszik ránk stb. Azóta már a férjemet is hívta és 2 perc után rátért a témára.. Csendben meg nem fogok maradni, soha nem voltam olyan ember, aki szó nélkül tűri az ok nélküli kiabálást, sértegetést! Ahogy a férjem sem. Nem fogunk meghunyászkodni az akarata előtt, de nem is generáljuk a vitát, akkor mikor kiverte a hisztit a név miatt, akkor betelt a pohár és kiosztottuk. Ettől független nem akarunk haragot, de ő nem vevő semmilyen más békés megoldásra, hisz azóta is ezen pattog és minket szid.
Persze letojhatjuk ezt is, de nem értjük miért kéne egy név miatt haragban lenni és azt sem értjük, miért nem képes névtől függetlenül örülni az unokájának és tiszteletben tartani a szülők döntését. Ha az enyémet nem is akarja, de legalább a fiáét..
Azt azért meg kell érteni, hogy anyós nyilván más generáció, meg azért valóban nem túl gyakori, hogy a gyerek az anyja vezeték nevét kapja ilyen esetben. Mi még a közelében sem voltunk a gyerekre gondolásnak sem, de anyós már megmondta, hogy az ő fiának a gyerekének XY kell hogy legyen a keresztneve és kész. Senki nem értett egyet, mert ez nyilvan nem az ő dolga, de engem már ez is kicsit kiakasztott. Úgyhogy meg tudom érteni...az, hogy másoknak panaszkodik, ne érdekeljen, ez a ti döntésetek. Ha nektek panaszkodik, akkor én csak annyit mondanék, hogy ez már el van döntve, vitának nincs helye, ha nincs más témája akkor be lehet fejezni a beszélgetést. Nem mennék bele veszekedésbe egyáltalán.
De az tuti, hogy Párszor biztos meg fogja kapni a gyerek ha nagyobb lesz, hogy elváltak-e a szülei, vagy mi van az apjával, hogy az anyja nevét viseli. Megkérdezhetem, hogy a kötőjeles verziót miért vetettétek el egyébként?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!