Kedves anyósok! Tesztek különbséget a lányotok és a menyetek között?

Elég undorító anyósomtól, hogy annyira különbséget tett, hogy engem megkért mindenféle takarítós munkára, de a lányát soha! Náluk laktam 2 évet, mert a fia nem akart elköltözni mert belebeszélték a hülyeséget és annyira kényelmessé tették neki is, hogy ne akarjon annyira elköltözni. Főztek rá mostak rá, kedviben jártak a kaja terén. Aztán jöttem én. Ugyan beköltöztem, beadtam a derekam, hogy na jó akkor majd onnan valahogy elindulunk, de igyekeztem minnél előbb elmenni onnan de vele együtt. Fizettünk a háztartásba bele mindketten.

A fiát befogta az úgymond férfi munkára! Engem minden másfajta úgymond női munkára!

A lányától sosem kért semmit! Én dolgoztam náluk, amíg a lánya verte a f.... a szobában. Amikor nagy felújítási munka volt, én hordtam a betonos vödröket a fiával, a lánya mint minden munka elől lelépett barátnőzni! Favágáskor szintén csak a végére ért haza! És ez teljesen rendben volt nekik! A lánya ráadásul nem is hajlandó azóta sem semmiféle házimunkát végezni, mert az piszkos munka - Ő olyat nem csinál! Konkrétan ő otthon csak magával foglalkozik. Megfőznek neki, kitakarítják a szobáját helyette, ugranak minden szavára! Szerintem azóta sem ad be a családi kasszába sem mert amíg tőlünk elkérték meg a fiától ugye már előtte is, tőle nem hogy nem, hanem még tőlünk kért anyós iszonyatos pénzösszegeket kölcsön azért, hogy a lányának vásároljon belőle!

Engem lehordtak mikor olyanjuk volt, de mikor munka volt, első számú én voltam! A végén már hangot adtam neki, hogy oké hogy segítek, de a lányodat miért nem kéred meg? És azt mondta: lesz még majd ideje ha lesz valakije! De hát a lányod kijelentette, hogy nem költözik el otthonról! Vajon miért? Semmit sem kell tennie!

Kiszipolyoztak engem ott úgy éreztem. Anyagilag is mindig kirángattam én is a szarból, segitettem is az elején szívesen mert úgy neveltek ENGEM, hogy ha együtt lakunk akkor mindenki vegye ki a részét! De egy idő után bepöccentem, hogy nem indok az, hogy mert én csak "Tóth Anna" vagyok, a kislánya meg "Kovács Veronika" és ő különb mert a lánya meg mert nekem csak "Tóth" a nevem.

Én elfogadom, hogy a lánya a lánya, én meg csak úgymond én vagyok, nem vagyok vérrokon (fura is lenne nem?). De ők teljesen idegennek kezelnek, kezeltek mindig is! Erősen éreztettek, hogy én csak egy valaki vagyok, nem érek fel hozzájuk! A lányához meg végképp! Hát érdekes nekem mindig mondta, hogy ha főztem magunknak valamit mert ők nem ettek belőle amit én csináltam!, hogy kínáljam meg a lányát! Mondom nem kínálom meg, mert a lányod engem se a csokijából, se a fagyijából semmiből nem kínál meg! Még le is cseszett egyszer, hogy a férjemmel akartunk az ő jégkréméből enni fejenként egy kávéscsészényit! Azok után meg végképp semmit nem kínálgattam a "kislányának".

Nem hiszem el, hogy nem lehet valakit maaaaajdnem olyan szinten szeretni, mintha gyereke lenne, attól mert van gyereke? Én azt hittem tekinthetem őket saját családomnak, a másik családomnak, pedig van családom és nagyon szeretem őket! De fontosak voltak anyósék is nekem, kedvükben akartam járni, szerettem őket, amíg le nem esett, hogy ők a hátuk közepére sem kívánnak!

Aki azt mondja, hogy ő csak a menyem vagy vejem, nem érhet a közelébe sem a gyerekéhez, az ne haragudjon má, de aki örökbe fogad mert nem lehet gyereke, fejihez veri majd, hogy hát nem szeretlek úgy mintha sajátom lennél, mert a vér az vér csak az számít igazi családnak!?

Nem mindig a vér számít, hanem amit egymás iránt érzünk, teszünk! Láttunk már olyat, hogy gyűlölték egymást családtagok és nem is akarták látni egymást! Akkor azok?

Hiába a lánya az anyósomnak, ha baj lesz, majd megnézem kihez fog fordulni segítségért mint eddig is!

De akkor ezt fogom neki is mondani; hát de én ugye nem vagyok nálatok családtag, hát én csak "Tóth" vagyok... Nem az én problémám...

"Egy közös ebéd után a lányom segít rendet rakni,a menyem nem, mert ő vendég, de a lányom "otthon" van."

Férjeméknél én is így teszek, szóval ez valóban így lehet. Családi ebéd után (ez kb. háromszor van egy évben, de alapból sem találkozunk többet), szóval sógornőm segít az anyósomnak, de ők már fél szavakból is megértik egymást. Én úgy vagyok ezzel, hogy más konyhájában mit töketlenkedjek, azt sem tudom, a kiskanalat hol tartják. Csak láb alatt lennék. Ebből még nem kell messzemenő következtetéseket levonnia senkinek.

Elsővel értek egyet bármilyen szempontból, legyen az házimunka, vagy egyszerűen csak a két fél kapcsolata. Nyilván, hogy a lánya, és a menye nem ugyanaz, akármennyire szeretheti valaki a menyét is.

Egy családi ebédnél, mint meny segítenék amúgy, egy normális anyósnak, egy normális kapcsolatban (abból nekem nem jutott), meg ha hagyja hogy segítsek.