A kutyám este összeszedett egy sünt. Úgy döntöttem holnap este elengedem, mert szeretném megmutatni a gyerkőcöknek is holnap. Addig mit adjak neki? Az almát szereti? Eszik fogságban?

2 gyereket neveltem fel, de soha nem vittem nekik haza "megmutatni" semmilyen kis allatot. En nem teszek ki egy szerencsetlen sünt vagy nyulat ekkora stressznek.

A gyerekeimnek vettem PENZERT rendes, tisztesseges ajandekokat, megvolt mindenük.

Voltunk allatkertben is rendszeresen!

Az ilyen olcso, hatasvadasz allatmutogatas a sünnel persze ingyen van, a kerdezönek nem kerül semmibe. (a sün szenved)

Tipikus megnyilvanulasa egy olyan szülönek, aki a gyerekein sporol.

Köszönöm Miquel! :)

LOL, már azon is nevettem egy kicsit, hogy mit szenvedhetnek szegény sünik, amikor a tüskéikre nyársalódik egy-egy alma (pedig tudom, hogy nagyon nem vicces). De, hogy a kérdező ezért állatkínzó lenne... :D Most miért ne mutathatná meg a gyerekeknek? Amúgy az nem volt stressz neki, amikor a kutya megfogta? Vagy talán a kutya is állatkínzó?

A gyerekekből pedig csak nem lesz lelki sérült azért, mert el kell engedniük a sünt... Én is sajnáltam, de apám elmagyarázta, hogy nálunk elpusztulna és nem lenne boldog, és amikor elengedtük mondta, hogy lehet majd később visszajön. Szóval folyton a leveleket túrtam, hátha alatta van. :D Pedig én nagyon érzékeny voltam, ha elszakadt a plüssjátékom vagy eltört a kisautóm kisírtam a szemem. De szerintem pl. a sünis inkább jó dolog, szerintem hasznos is volt, mert megtanultam, hogy úgy helyes, ha elengedjük az állatot. Később 8-11 évesen ha találtam valamit én is vittem megmutatni szüleimnek (vagy nem), de mindig eszembe jutott, hogy ha már volt olyan szerencsénk, hogy találkoztunk velük, akkor miután megcsodáltuk őket el kell engedni, hogy boldogan élhessen és kicsinyei lehessenek (amik esetleg visszatérnek később hozzánk, vagy másokhoz, hogy ők is láthassák).

Ezeket csak azért írtam le, mert én kiállok amellett, hogy semmi gond nincs azzal, amit a kérdező tesz, másrészt pedig hátha segít neki összeszedni pár dolgot, hogy mit mondjon majd a gyerekeknek, amikor elengedik. Bár már lehet túl vannak rajta.

Közben olvastam tovább. Micsoda b.romság! A legdrágább ajándékok sem érnek annyit, mint egy igazi élmény. Amúgy az állatok nem olyanok, mint az ember! Az állatot a befogásnál érheti stressz, de ő nem szenved tőle órákig, percek múlva megnyugszik. Ráadásul a sün nem az a típusú lény, ami ugrál neki a ketrece/vödör, vagy amibe rakod oldalának, hanem nyugodtan van. Semmi baja nem lesz, az állatoknál a stressz pár perces folyamat (legtöbbször), csak az embereknél vált ez problémává, hogy úgymond ellenünk fordult (mert régen amúgy hasznos volt számunkra, ahogy kis mértékben még most is).

Bocs, hogy megint itt vagyok, de tegnap óta nem hagy nyugodni valami; "A kutyám este összeszedett egy sünt."

Ezt vajon hogyan csinálta? Egy kutya összeszedhet nyulat, fácánt, (bár az valamivel jobban tud repülni, mint ő), összeszedhet esetleg egy jó kis megfázást is, de sünt...

Már megbocsáss, de nekem ez a dolog sántít.

Nos, ezen eddig nem gondolkodtam, de ha akarod, felteszem kérdésnek itt a gyk-n.

Azon viszont gondolkodtam (bevallom, eredménytelenül) hogy hogy a bánatba szed össze egy kutya egy sünt. Az én olvasatomban ugyanis ez azt jelenti, hogy valahol sétáltatás közben találkoznak, és a kutya meghívja magához. (Vagyis hozzád.) Aztán ezt nyomatákosítandó, a szájába veszi, és haza fuvarozza, ami gondolom, nem két méter távolságot jelent. Na már most a sün (ha egyről beszélünk) nem tartozik a kifejezetten selymes tapintású állatok közé, és a kutyád (hacsak nem fakutya) szájbélése nincs felvértezve tüskék ellen. Szóval szerintem összetévesztetted magad a kutyáddal és te vitted haza a sünit.