A természetnek szüksége van a sakálokra, vadkutyákra, és társaikra?

11

"Hidd el hogy nem véletlenül élnek most azok az állatok, amik."

De bizony, véletlenül. :)

Pont az az egyik lényege az egésznek, a véletlen. A fizikai, kémiai, stb. szükségszerűségeken kívül.

Ha a macska pont nem az egyik egeret kapja el, hanem a másikat, a millióból, akkor lehet, hogy emiatt pont az a genetikai változat nem fog kialakulni, ami ellent tudna állni egy extrafertőző vírusnak, és így kipusztul az összes egér. Így működnek a dolgok.

Ami természetes úton fejlődött ki, arra a természetnek szüksége van. Az élőlények ökológiai ablakok kitöltésére fejlődnek ki. Ha az ablak megszűnik, vagy egy alkalmasabb élőlény tölti be, akkor az élőlény kiszorul az adott élőhelyről, vagy kihal.

A vadászati stratégia az élőlény adottságaitól függ, de mindig igyekszik biztosítani, hogy a ragadozó a legkevesebb energia befektetéssel a legtöbbet nyerje az elejtett zsákmányból. A kutyafélék esetén, mint amilyen a sakál, és vadkutya, a nagy prédák megölése nehéz, és nagyon fárasztó dolog. Ezért ha nem szükséges, nem vesződnek vele. Amint a zsákmány mozgásképtelen, az elegendő, hogy táplálkozni kezdjenek. A zsákmány mindenféleképpen elpusztul. Nincs olyan, hogy megnyomorodva továbbél.

A sakáloknak nagyon fontos a szerepe a dögeltakarításban, és az apró állatok, például rovarok, és rágcsálók kordában tartásában. A sakál például szívesen fogyaszt sásákat, csökkentve a veszélyét egy sáskajárásnak. Ugyanígy egereket, patkányt, pockot is eszik, amik szintén hajlamosak túlszaporodni, ha nincsenek kontrollálva.

A vadkutyák csúcsragadozók, ami azt jelenti, hogy olyan állatok szaporulatát tartják kordában, amikre nem nagyon vadászik semmi más. És más csúcsragadozók populációját is szinten tartják, mint konkurencia. Ezek nélkül a nagy legelő állatok túlszaporodnának, tarra legelnének hatalmas területeket, ami más élőlények számára éhezést jelent, valamint elősegíti a füves puszták elsivatagosodását.