Ha egy állatkerti oroszlánhoz, tigrishez barátságosan közelednék és megsimogatnám, akkor tényleg bántanak?

Ezek vadállatok. Semennyire sem "szocializáltak". Emberi fogalmakat próbálsz állatokra ráhúzni ("barátságos", "megsimogatom"), és elfelejted, hogy akármilyen cukimuki kedves is vagy velük, ők benned két dolgot látnak:

- élelmet, ha éhesek

- fenyegetést.

Semennyire nem szocializáltak.

A gondozók se mennek be hozzájuk. Amíg elhelyezik az ételt nekik, el vannak zárva a kifutó más területére. Orvosi vizsgálat esetén pedig altatva vannak az idő alatt.

Ne próbáld ki! Téged nem, de az állatot sajnálnám, ha emiatt altatnák el.

Te barátságosnak gondolod magad, de neki baromira nem leszel az.

Eleve az rossz döntés, hogy behatolsz a magánszférájába. Te se örülsz, ha egy vadidegen elkezd taperolni.

Egy állatkertben egy Bokito nevű gorilla, miután kiszabadult a kifutójába, brutálisan megtámadt egy nőt. Célzottan őt támadta.

A nő rendszeresen látogatta az állatkertet (átlagosan heti négyszer), és a figyelmeztetések ellenére is rendszeresen taperolta az üveget, szemkontaktust létesített az állattal, és mosolygott.

A nő állította, hogy különleges kötelék alakult ki köztük. Rosszul hitte.

Állatkerti oroszlán stressz alatt van, mégha cuumis üvegből etettve nevelte fel valaki, azt is nagy eséllyel kinyírja, ha bemegy hozzá.

Jó vannak trükkök, de azok közel sem "életbíztosítások".

Pontosan. Egyrészt a te kommunikációs módszereid eltérnek (például nálunk a nagy mosoly barátságos gesztus, állatoknál összetéveszthető a vicsorgással, és kihívásnak vehetik)

Másrészt igen, a kutya és macska hosszú-hosszú generációkon keresztül az emberrel élt, mára igénylik a társaságát. A vadállatok nem.

Kábé a "hátuk közepére se kívánják" kategória.