“Elloptam” valaki macskáját, mit csináljak?

Ahhoz, hogy megértsétek a dolgot, el kell mesélnem a sztorit, ami valszeg hosszú lesz, így köszi, ha elolvasod.

Szóval tavaly december 20.án találtam egy fiatal nősténymacskát a házam előtti árokban, mivel véres volt a bundája, gondoltam megsérült, így nehezen, de sikerült megfogni. A cica nagyon félt, fújtatott és karmolt, vékony volt, piszkos, be voltak gyulladva a szemei és fülrühes volt. Még aznap elvittem dokihoz, ahol megműtötték, mert el volt törve a bordája ami kiszúrta a gyomrát, és el volt törve az egyik hátsólába. A doki ezen kívül adott gyógyszert macskanáthára, és a fülrühre is, eleinte infúzióztatni kellett járnom vele egy hétig, mivel nem ehetett, lassan, de szerencsére felépült. Szinte biztos voltam benne, hogy kóbor macska, de azért kitettem pár plakátot a fényképével, de 2 hónap múltán sem jelentkezett rá senki. Közben én összebarátkoztam a cicával, és úgy döntöttem, ha már így alakult befogadom. Elvittem ivartalanítani, és bevásároltam macskás dolgokból, ugyanis addig egy nagy, régi, rossz tepsi volt az alomtálcája ideglenesen és desszertes tálból evett. A cica orvosi költségeire 45 ezret, a tartozékokra további 15 ezret költöttem, és mivel nem bánta a benti létet így szobacicus lett belőle.

Azonban tegnap becsengetett hozzám egy család (apuka, anyuka kb 4 éves forma kislány) hogy látták, hogy nálam van a macskájuk, aki eltünt kb 3 és fél hónapja. Mint kiderült aznap reggel ők még adtak tejet a cicának amikor én délután rátaláltam. Meséltem, hogy mi történt, és a nő félve megkérdezte, hogy mennyi volt az orvosi költség, és az árát hallva mind2jüknek kikerekedett a szeme, és a férfi felcsattant, hogy huuu inkább hagytam volna megdögleni...megkérdeztem, hogy tudták-e hogy macskanáthás, és hogy fülrühes volt, amire mondták, hogy látták, hogy gennyes a szeme és meg is próbálták neki kamillával törölni, de nem nagyon hagyta, a fülrühre meg azt mondták, hogy ők azt hitték, hogy csak piszkos, és ez természetes, mert minden macskának ilyen. Mondták, hogy ők az orvosi költségeket nem tudják kifizetni, úgyhogy akkor tartsam meg.

Ezek után én elnézést kértem, és azt mondtam, hogy rendben, a cica marad nálam. Nem azért, mert sajnálnám a rá költött pénzt és visszavárnám, de biztos vagyok benne, hogy nélkülem elpusztult volna, és így, hogy már a szivemhez nőlt nem szivesen válok meg tőle úgy, hogy egy olyan helyre kerüljön, ahol nem tudnak megfelelő körülményeket biztosítani.

Viszont a kislány nagyon sírt, amikor megbeszéltük, hogy a cica nálam marad és tegnap óta ő jár a fejemben, és bűntudatom van.

Szerintetek jól cselekedtem? Vagy keressem meg őket és adjam nekik vissza a cicát?