Hogy vegyem rá magam, hogy oda tudjam adni a kiscicát?
Jelenleg három kiscicánk van, az egyik a testvéremhez megy, akit majd láthatok néha-néha. A másik nálunk marad. A harmadiknak eddig nem volt gazdája, de most lehet, hogy sikerült egyet találnunk. A probléma csak az, hogy nagyon megszerettem azt a cicát. Ha arra gondolok, hogy oda kell adnom, és többé nem látom, nagyon megsajdul a szívem. Egyszerűen nem akarom, hogy elvigyék.
Ugyanakkor nem biztos, hogy olyan jó ötlet megtartani. Műtét szóba se jöhet, mivel kinti cicákról beszélünk, a fogamzásgátló drága, és nem szeretnénk macskafarmot indítani. Épp elég lesz az anyjuknak venni.
A cica jó helyre menne. Egy családhoz, kis faluban, kertes házzal, ahol csak egy gyerek van. Most fognak beszerezni egy kiskutyát is, és vele együtt szeretnék elvinni, körülbelül egy hét múlva. Jómódúak is, szeretik az állatokat, szóval tényleg jó helyre menne. Sőt, tudom is, hogy valószínűleg jobb élete lenne, mint itt, ami az anyagiakat illeti. Biztos, hogy szeretnék ott.
Mindezek ellenére annyira nehezen tudom rávenni magam, hiszen nagyon szeretem. Mégis mit kéne csinálnom, hogy ez az elválás relatív könnyen menjen?
válasza:Ha jol ertem 3 cicatok van es ebbol ketto csaladba maradna neked meg a harmadik a kedvenced.Mi lenne,ha o maradna nalatok es valamelyik masik menne?Vagy probald megbeszelni anyuddal,hogy nagyon megszeretted ot es orulnel,ha o is maradna.Attol meg,hogy a masik helyen dragabb kajakat kapna nem biztos,hogy jobb lenne neki.Ha meg mindenkepp elviszik ot,akkor is ott lesz neked egy cicus aki majd segit,hogy konnyebben tultedd magad a dolgon.
Es,csak,hogy en is hozzaszoljak az ivatalanitashoz.A lany cicaknal tenyleg bonyolultabb a dolog.Mamamek cicaja rosszul viselte,de utana beszeltem egy allatmenhely vezetojevel aki azt mondta,hogy ott valami gond lehetett,mert normal esetbe nem nagyon viseli meg az allatot.Szerintem,ha par napra betudod zarni oket mutet utan vagy csak rendesen odafigyelsz a mutet helyere,akkor nem lenne gond.Ha meg piszkalnak a varratot csinalhatsz beloluk lampat meg mar nagyon csini rucikat is kapni ilyen esetekre.De szerintem az is megoldhato lenne,hogy a mutet utan az allatkorhazba maradjanak par napot.Es nem muszaly egyszerre iratalanittatni mind a 2-3 cicat,de hosszutavon biztos olcsobb mint fogamzasgatlot venni.Szerintem gondold at a dolgot foleg,ha ivartalanul nagyobb esellyel maradhat nalad a cica.Meg beszelj egy allatorvossal,hogy hogyan lehetne megoldani a dolgot,hogy bizti ne legyen gond a mutet utan.
válasza:"de eddig nem nagyon segítettetek"
"más nincs, ami segíthetne megkönnyíteni a dolgot?"
Miért, mégis, mire számítottál? Valaki itt kiír egy varázsigét, és ha elmormolod, akkor nem fog úgy fájni a szíved utána???
Te megtartanád, az anyád nem, így kb. el is van döntve a dolog - hacsak nem tudod meggyőzni (függetlenül attól, mennyi idős vagy, nem célszerű úgy felvállalni egy állatot, hogy nincs ebben családi egyetértés)
Az ivartalanításhoz: a steril környezet kifogás - tényleg zárt helyen kellene tartani pár napig, de ne mondd, hogy ez nem megoldható. És ezek a válaszok is igenis HASZNOSAK, mert ha újra kiscicák lesznek, majd azért is fájni fog a szíved!
De látom, neked csak azt lehet mondani, hogy te tökéletes vagy, mindent tudsz, és tartsd meg a macskát! (Akkor minek írtad ki a kérdést?)
Igen, jól értetted, pusztán csak annyi hibádzik, hogy nem ő a kedvencem, de őt is nagyon szeretem. Mind a hármukat egyenlően szeretem. Még megbeszéljük a dolgot, hiszen van egy hetünk. Őszintén felemás érzésem van, és emiatt írtam ki a kérdést is - szeretném, ha nálunk maradhatna, mert nagyon hozzám nőtt, és nem szeretnék megválni tőle. Ugyanakkor azt is szeretném, ha menne, mivel a család többi része eléggé ellenzi a maradását, és tényleg jó helyre kerülne. Tudom, hogy a kaja nem minden, de mégis örülnék, ha jobb minőségűeket ehetne nap, mint nap.
De ebben igazad van. Sőt, itt marad az anyuka is, és a testvérem cicáját is látogathatom néha-néha. Az elválás attól még fájdalmas, mondjuk. :)
Az ivartalanítással nem csak a pénz a bajom. Nyilván az is, mert nem tudjuk hirtelen előteremteni az összeget, és mire összeszednénk, lehet, hogy ismét terhes lenne. Tehát jóval azelőtt el kéne kezdeni megelőzni, hogy meglenne a pénz a műtétre. Mindemellett nem tűri a zárt helyeket - egyszer hoztam be a nappalinkba télen, amikor hideg volt. Tudta, hol van, nézett már be, ismerős volt, de pánikolni kezdett. Nem tudom, hogy viselné, ha megpróbálnánk betenni egy hordozóba (mellesleg még nincs is hordozónk), buszra ülnénk vele (mert kocsi nincs), elvinnénk egy tök idegen helyre, át kéne esnie a műtéten, és bezárva kéne tartanunk egy darabig. Valószínűleg nem valami jól...
Én tökéletes? #12, ezt hol álmodtad?
Nem tudtam hogy akkora bűnnek számít, ha arra a kérdésre várok választ, amit feltettem, és inkább annak örülnék, ha a kérdésemre kapnék választ, nem pedig egy részletre. De, ez esetben elnézést, bocsánat, hogy meg mertem kérdezni ezt, és választ mertem várni a kérdésemre.
Ugyan te még nem láttad, de az épp előbb írtam le, miért gond a steril környezet. Nem tudom bezárva tartani a macskát, műtét után pedig nem hiszem, hogy a legnagyobb ötlet lenne az udvaron tartani.
A válaszok hasznosak, igen, arra a kérdésre, ami a fogamzásgátlásról és a születendő kiscicákról szól. A probléma az, hogy nem ez volt a kérdés. Ha azt kérdeztem volna, meg kéne-e műttetnem a macskámat, és ha igen, miért, tökéletesen elégedett lennék a válaszokkal.
A kérdés: "Hogy vegyem rá magam, hogy oda tudjam adni a kiscicát?" illetve "Mégis mit kéne csinálnom, hogy ez az elválás relatív könnyen menjen?". Nem arról van szó, hogy győzzem meg anyukámat, hogy tartsuk meg. Nyilván meg szeretném tartani, ki ne szeretné megtartani a kiscicát, akit megszeretett? A kérdést azért tettem fel, mert tudom, hogy oda kell adnom, hiszen sokkal jobb lesz mindenkinek, de nehezen megy. Ezzel kapcsolatban olyan választ vártam volna, ami ehhez fűződik - tehát például olyanoktól, akik már ajándékoztak el kiscicát, akit megszerettek, mit tettek, hogy elviselhetőbb legyen?
Egyet nem értek - a kérdésből kiderült, hogy mi a problémám. Kiscica elajándékozása. Akik eddig a fogamzásgátlásról beszéltek nekem, miért mentek rá erre? Nem azért, mert tudtak volna valamit hozzáfűzni a témához, hogy miként adjam tovább a kiscicát? Vagy, mert tapasztalatuk van? Ha nincs, és nem erre akartak válaszolni, miért mentek rá? Ha pedig van válaszuk az eredeti kérdésre, miért nem írták le, miért abba kötöttek bele, hogy nem műttetem meg a macskát?
Nem tudom, mennyire esik bele az offolás kategóriájába, de szerintem eléggé benne van, hiszen full másra kaptam válaszokat, mint amiket kérdeztem.
válasza:"Nem tudom, hogy viselné, ha megpróbálnánk betenni egy hordozóba (mellesleg még nincs is hordozónk), buszra ülnénk vele (mert kocsi nincs), elvinnénk egy tök idegen helyre, át kéne esnie a műtéten, és bezárva kéne tartanunk egy darabig. Valószínűleg nem valami jól...
"
Biztos nem valami jól viselné, nem örülne neki (legtöbb macska nem jól viseli), de sokkal jobb lenne ezt az egyszeri stresszt kibírnia, mint mérgezni a fogamzásgátlóval vagy hagyni fialni állandóan. Mindkettővel többet ártasz neki, és rövidíted az életét.
Hordozó szerintem alap, ha macskát tart valaki. Ha pl. tegyük fel, komoly sérülés éri, és hirtelen orvoshoz kell vinni.
De előre tervezett műtéthez általában tud az állatorvos is kölcsönadni hordozót.
Amúgy vemhesen is lehet ivartalanítani, ha kell.
válasza: válasza: válasza:Azért tetszik, hogy te, bárki is vagy, még mindig azt bizonygatod, hogy én mennyire nem szeretem a macskáimat. Őszintén megdöbbentő, hogy van olyan ember, aki egy kiscicás kérdésen lóg órák hosszat csak azért, hogy bizonygassa a gazdájának, hogy ő nem szereti az állatait. No de, te tudod. Rád hagyom.
#16: Ezt értem én - no de a kérdésben, amit az oldalon felsorolva láttok, nem szerepelt a fogamzásgátló. Tehát a kiscicák miatt kattintottatok. De akkor a angy többség miért nem a kiscicákról írt? Ez az én problémám. Volt olyan is, aki válaszolt, és utána fejtette ki a véleményét. Azzal nem is volt problémám, elvégre ő válaszolt a kérdésemre, az, hogy elmondta a véleményét, más kérdés. Azzal van problémám, aki nem válaszolt arra, amit kérdeztem, helyette inkább belekötött, hogy nem műttetjük meg a macskát. Na, ő miért ment rá a kérdésre, ez hozzájuk szól.
Én a környéken nem látok beteg, kidobott és szenvedő állatokat. Azt látom, hogy az egyik szomszédunk halála után a macskáját etettük mi is, a velünk szemben lévő bolt tulajdonosa is, addig, amíg az egyik közelben lakó magához nem csalta, és be nem fogadta. Én ezt látom. Mellékesen a szóban forgó anyamacska is csak úgy "jött" hozzánk, már olyan fél-egy évesen. Talán azért nem vagyunk egy hullámhosszon, mert teljesen más környezetben élünk - nálunk nincsenek nagyon elhagyott macskák, se műtött macskák, és állandóan találunk gazdát a cicáknak.
#17 - ez még nem is egy rossz ötlet. De ahogy egy előtted válaszoló írta, ahogy a cica megtartásában is, a döntés ebben sem az enyém, márpedig anyukám nem fog műtétet kifizetni, és beengedni napokig a házba. Ezért sem érdemes ezt mondani nekem, ha meglennének a szükséges feltételek, és a kezemben lenne a döntés, lehet, hogy már meg is lenne műtve.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!