Miért karmol a cicám?

NE VÁGJÁTOK LE A MACSKÁK KARMAIT!!! Terjedőben egy újféle elmebetegség?

A bent élő macskákét sem! Több okból sem javallott:

1) a körömágy nagyon könnyen elfertőződhet, begyulladhat. Az, hogy személy szerint valaki még nem tapasztalt ilyesmit, nem jelenti azt, hogy nem fordulhat elő. És van amikor már csak az amputáció segít. Így könnyen elvesztheti a macska egy-két ujját, mert levágtuk a karmát.

2) a macska nem tud normálisan vakarózni. Tiszta állat, de szüksége van rá, akárcsak az embernek. Sőt, jobban, mert ő tetőtől-talpig szőrös.

3) ha majd a bentlakó cicád azért fog megsérülni, mert felugrana valahova, de megkapaszkodni nem tud – merthogy levágtad a karmát, akkor majd másképp állsz hozzá. A macska szívós állat, de neki sem esik jól, ha pofára esik. Ez állatkínzás. Ő nem fogja megérteni az ok-okozati összefüggést, hogy tudniillik azért esett pofára, mert te levágtad a karmát, így nem tud megkapaszkodni, újra és újra meg fog próbálkozni az ugrással-mászással... ugyanazzal a végeredménnyel.

Aki a kárpitozott bútorait félti, és nem tud megbarátkozni a gondolattal, hogy a macskának karma van, az tartson aranyhalat!

Játék közben nem csak karmolni, de harapni is szokott a macsek. Akkor mi a teendő? Kihúzgáljuk a fogait is kombinált fogóval? Ez abszurd!

@kérdező: igen, én már 2×15 évnél tartok (már macskatartás terén)

Az én cicám tündéri, bújós, aranyos, főképp nap közben. Mikor hazajövök hízeleg, dorombol. Aztán esténként kikerekedik a szeme, rohangál fel-alá, rámugrik, sokat játszom vele. Aztán néha eldurvul a játékban: csüng a kezeimen, harap, rúg, karmol.

Méltányolom benne hogy általában nem engedi ki a karmait. Ha meg kiengedi, akkor rászólok és visszavesz magából. Ha végképp elgurul a gyógyszere, akkor 10 percre kizárom a szobából.

Mikor újra beengedem, általában lenyugszik és lehet vele normálisan játszani. A másik stratégiám, hogy mikor durvul, akkor megfésülöm, persze a kezemet összekarmolja :D. Jobb lenne a nap közbeni kómázásakor fésülni, de akkor dolgozom...

Volt egy fekete macskám. Napra pontosan 18 és fél évet élt. Ott voltam, amikor megszületett, és a kezeim között múlt ki. Már haldoklott, de addig nem volt hajlandó átköltözni odaátra, amíg oda nem telepedtem mellé, és neki nem álltam simogatni. Nagyon szép kort élt meg. De félre a szomorúsággal, mert sok-sok szép percet (meg csúnyát is) szerzett nekem hosszú élete során.

Amikor fiatal volt, minden eset 10 óra körül, az ágyazás művelete közben imádott bebújni a már leterített lepedő alá. Ott aztán olyan vérengzést csapott le (a lepedőn húzgált kezekre és egyéb eszközökre), mint egy igazi vadállat. 3-4 éven át minden áldott este ez volt a macskaműsor. Ha játszott, pokoli vad volt. Akkorát harapott, mint egy pitbull, és természetesen a karmait is teljes bevetéssel használta. Olyan sebeket ejtett rajtam, hogy mai napig látszanak – ehhez már elég mélyre kell szántania.

Voltak egyéb macskáim, ahány macska, annyiféle vérmérséklet és játékstílus. A sziámi macskám pl finoman játszott, ő viszont annyira ragaszkodott az emberhez, hogy szabályszerűen ordított és tüntetett, ha a gazdi el merészelt menni otthonról. Nagyon kellett neki az emberi társaság. Persze, ha otthon volt mindenki, nagy ívben le voltunk ejtve általa, mert szundizott.

Szóval egyik így játszik, másik amúgy – mindnek egyénisége van, egyiket a másikkal pótolni nem lehet, akárcsak az ember édes gyermekeit. Én legalábbis úgy szerettem mindet.

De jó, hogy nem lehet szerkeszteni a hsz-t!

"eset 10 óra körül" – este 10 körül akart lenni