Kérem segitsenek! Hogyan dolgozzuk fel a tragédiát?

Előre elnézést a hosszú leírás miatt.

Tegnapig volt három cicám, mindegyiket menhelyről hoztam. Régebben a kutyámat is onnan mentettem ki. Egyedül élek a kis kedvenceimmel, nekem olyan mintha a gyerekeim lennének. Tavaly hoztam haza egy kandúrt, ő már nagyon nagy cica lett, kinti, vadászik magának. Idén nyáron hoztam haza ismét egy cicát, két hónapos volt nagyon eleven, sokat rosszalkodott ezért hoztam neki egy társat, ő egy hónapos volt még csak, éjszaka felkeltem etetni, mindent megtettem érte/értük. Ennek már egy hónapja. Azóta a két kicsi is kivágyik, sokat vannak kint. Nagyon megszerették egymást, együtt ettek, aludtak, mindig játszottak, birkóztak Amikor már az egyik elszaladt, elbújt, a másik rögtön kereste. Olyanok voltak mint a testvérek, mosogatták egymást stb.stb. Azonban tegnap történt egy szörnyű tragédia. A kisebbik kismacskát elütötte a szomszéd autóval a járdán. Szokás szerint együtt birkóztak, kiszöktek a kapun kívülre. Hallottam az autót, a kicsiket meg nem találtam rögtön szaladtam is...de késő volt! A kisebbik kicsi csak kapálózott, nem tudott felállni, folyt az orrából, szájából a vér, a másik cica is csak nézte.... este még kiment a kicsi, kereste a másikat, kiment oda ahol történt a baleset csak szagolgatta a földet. Este szokás szerint, a kutyussal aludtak, csak már ketten. Reggel evett, sokkal többet mint szokott, bújik nagyon hozzám, ezelőtt ennyire nem bújt. Folyamatos simogatást igényel, nem játszik azóta még a kupakkal sem pedig az a kedvence. Szörnyen fáj, olyan mintha meghalt vna itthon minden jókedv és vidámság, nem tudom mit és hogyan kellene tennem. Azóta csak sírok, nem tudok másra gondolni, csak arra, ahogy szegényke ott kapálózott.