Meghalt a cicám. Mikorra fogom kiheverni?

idővel elmúlik a rossz érzés és előjönnek a kellemes emlékek is a cicussal.

nekem már könnyebb kicsit mert az utóbbi időben ránk járt a rúd ami a házi kedvenceket illeti így azért kezdek közömbös lenni a dologgal kapcsolatban sajnos...de az első macskám még mindig nagyon hiányzik...pedig 14 éve ütötte el egy vadbarom akit azóta is mélyen gyűlölök...

Szia!

Nagyon sajnálom a cicáidat! Nekem szeptemberben a lovamat kellett elaltatni!Nagyon meviselt, szenvedtem, de segített egy új paci!Persze hiányzik Szellő is, de Aphrodité enyhített a fájdalmon. Szerintem mindenképp szerezz be egy kisállatkát.Akár egy nyuszit, akár tengerimalacot, akihez tudsz bújni, le tud kötni, és picit enyhíti a fájdalmadat!Könnyebb lesz, hidd el!

Látni rajta valamit, hogyan történt, elütötték, vagy mi miatt halt meg?

Esetleg nem lehet, hogy szándékos volt egyik is, másik is? Mert ez esetben később sem lesznek biztonságban a cicáid, akárhány is lesz utánuk valamikor. Érdekes számomra, hogy pár hét különbség van a két cica elhunyta között, ezért merül fel bennem a szándékosság gyanúja.

Szerintem sosem fogod teljesen kiheverni.

Sajnos nekem csak egy évem volt a cicámmal, mert felnőtt korában kaptam meg, de az az egy év elég volt, hogy a legjobb barátom lett, és mivel állandóan otthon voltam, mindig együtt voltunk. Aztán beteg lett, és az orvos nem volt hajlandó felkelteni az altatásból műtét közben.

Nagyon sokáig sírtam miatt, aztán kitaláltuk, hogy hozzunk egy új cicát, de annyira nem törtük magunkat, mert még korai lett volna.

De aztán ráakadtunk egy hirdetésre, hogy 5 hetes kiscicáknak nincs anyjuk, be fogják vinni őket az Illatos útra, úgyhogy mégis lett egy cicánk.

Az elején nagyon nehéz volt, nem tudtam szeretni. Édes volt, meg minden, de nem voltam hajlandó kötődni hozzá, és nem nagyon ment az összebújás, meg ilyenek.

De ez másfél éve volt, az óta imádom, és bár sosem lesz olyan, mint a másik cica volt, szeretem.

Segít egy új cica, de ő is csak idővel.

Az én cicám 10 éve pusztult el, három évig volt meg nekünk. Kijárós kandúr volt, de még máig sem tudom, miben pusztult el, egyszer csak kilyukadt az oldala. Vagy meglőtték, vagy vmi vírusfertőzés lehetett, amit már egy ideje tünetmentesen cipelt magában.

Most, hogy kikerültem a szülői házból, lesz egy saját macskám. Nem olyat szerettem volna, mint a másik, mert még a mai napig is képes vagyok megsiratni. Direkt (fél)hosszú szőrű és teljesen cirmos lesz. Külön odafigyeltünk arra, hogy egészséges szülőktől legyen. Ha lesz menhelyről is cicánk, muszáj leszünk a cicát teszteltetni a vírusos és halálos macskabetegségekre, majd karanténba zárni két hétre. Sajnos az utcamacskák nagy része beteg, sokan még évekig hordozzák a betegségeket, mielőtt elpusztulnának, addig pedig lehoznak néhány beteg almot. Ez mind nagyon szomorú. Sőt, talán oda is el fogok jutni, hogy indikátoros macskaalmot vegyek, mert ugye ivaralanított lesz a kandúr...

Ami a mozgásigényét illeti, nekünk a cica érkezése egybeesik egy új lakással, direkt macskabiztosat és macskabarátot választottunk. Lesz cicaszoba, puha anyaggal beborított lépcsőkkel, lelógatott játékokkal, cicakaparó, dobozkastély, a falra pedig polcokat szerelünk a macskának, az ablakpárkány pedig jó széles, hogy tudjon ott alukálni.

Először is nagyon sajnálom. Nem tudok arra választ adni, hogy mikor hevered ki. Az enyém tavaly augusztusban halt meg egy hosszú betegség következtében és a mai napig nem hevertem ki. Imádtuk egymást és nagyon "össze voltunk nőve". Idővel persze enyhül majd a fájdalom, tompul egy kicsit, de kell egy kis idő mire feldolgozza az ember.

Az én cicámat altatni kellett és a fejecskéje a kezemben volt úgy aludt el. Ez a kép a mai napig kísért álmomban. Szörnyű látni a kedvencünk élettelen testét, talán téged is egy kicsit jobban meg fog viselni, mert láttad őt/őket. Drasztikusan tegyél el minden dolgot ami rájuk emlékeztet, nekem ez borzasztóan fájt, de úgyis meg kell tenni egy nap.