Kezdőoldal » Állatok » Macskák » Úgy gondolom hogy a macskám...

Yakumo18 kérdése:

Úgy gondolom hogy a macskám depressziós lett! Esetleg valaki valami hasznos tanácsot adni ez ügyben? Nagyon rossz így látni!

Figyelt kérdés
Az eset úgy történt, hogy reggel amikor felkeltem (8:30) sehol nem találtam az én kis Cicukám. Elővettem a jutalomfalatos zacsiját, azt is csörgettem. Mivel arra mindig előjön. De most nem jött ! Egyébként panelban lakunk, így sok lehetőség nem volt hogy hová tűnt el? Vagy esetleg csavarog a kertben , vagy ilyesmi. Sírva egyből fel is öltöztem, mert valahogy sejtettem hogy hajnalba, mikor a párom ment dolgozni...kiszökhetett ami kb. (4:40)-kor volt. Siettem lefelé a nevét kiáltva! De semmi! Majd lementem az alaksorba hátha a lépcsők alatt van. Folyamatosan hívogatom, mikor valami iszonyat halk hangot meg hallottam...ami igazából nyávogásnak sem felelt meg. Megint mondtam a nevét, a hangot megint csak hallottam. Elindultam, és ott volt szerencsétlen beszorulva a fal és az ajtó közé. Gyorsan kiszedtem, szegénykém egyből belejött szinte a kezembe, behúzott kis farokkal. Fel vittem a lakásba. Lettem szépen. Ám azzal szembesültem hogy fel alá mászkál egyik szobáról a másikra. Nem engedi hogy simogassam, a kedvencét egyből elé tettem...de még csak bele sem kóstolt. A Jutalomfalatját nem vette a el a kezemből. Amit annyira imád, hogy még veszekedni is szokott érte. Így másfél óra elteltével leült a bejárati ajtóval svégen, és csak azt nézi. Ha meghallja hogy bárki is közlekedik a lépcsőházban, tipikus félős mozdulatokkal beszalad a sötét fürdőszobába, és onnan leselkedik kifelé. Majd ha a hang megszűnik, akkor előjön...és tovább figyeli az ajtót. Direkt ma el sem mentem iskolába, hogy vele lehessek. Majd megszakad a szívem ha csak ránézek. Minden tanács érdekelne, amivel jobb kedvre, vagy helyre tudnám hozni a pici lelkét! Azért az a majd 4óra hossza kint az idegenben, szerintem neki hatalmas lelki sokkot adott. Ő a mindenem! 1,5 éves ivartalanított kislány cicáról van szó.

2013. febr. 13. 10:32
 1/10 anonim ***** válasza:
100%
Nyugi, ez csak a hirtelen sokk hatás. Hagyd egy kicsit, meg fog nyugodni szépen magától. Ha már kicsit feloldódott játssz vele sokat. Figyeld a testbeszédét, az egyértelműen megmondja, ha már szívesen veszi a társaságod. Estére nem lesz semmi gond. :)
2013. febr. 13. 11:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 A kérdező kommentje:
Nagyon szépen köszönöm a választ ! Nem szeretném elveszíteni őt idő előtt , hiszen ő a mindenem. Imádom nagyon.
2013. febr. 13. 11:23
 3/10 anonim ***** válasza:
100%

Nem fogod emiatt elveszíteni, ne aggódj. :)

Én is kétségbe lennék esve a helyedben, hisz nagyon rossz ilyen lelki állapotban látni az állatkáinkat.

Jó hogy olyan gazdája van aki így törődik vele és ennyire szereti, nagyon szerencsés cica. :)

2013. febr. 13. 11:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 A kérdező kommentje:
Igyekszem annyit foglalkozni vele amennyit csak lehet, majd hogyni úgy tekintek rá mint a gyermekemre. Akinek nincs saját kis kedvence, az biztos hogy elítél, vagy megbélyegez ez miatt. Mindent megadok neki amit csak tudok, volt olyan hogy inkább nélkülöztem más dolgot, csak hogy neki legyen. Röviden nekem ez már többet jelent mint egy "egyszerű" kis hobbi állat :) Jól esnek a kedves szavaid, így könnyebben megy a megnyugvás is ! Köszönöm !!!
2013. febr. 13. 12:51
 5/10 Vicuska87 ***** válasza:
35%

A fal és az ajtó közé!!!


Arra nem gondolsz, hogy esetleg, ha be volt szorulva, akkor valamilyen megnyomódott, esetleg valami belsőszerve megsérült?? Be volt szorulva!

Ha annyir a szemed fénye, akkor vigyázhatnál rá sokkal jobban!


Én állatorvoshoz vinném, ha be volt szorulva, hiszen bármilye féájhat, és megsérülhetett!

2013. febr. 13. 13:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 A kérdező kommentje:

Akkor még egyszer lassan és figyelmesen olvasd el ! Hihetetlen géniusz lehetsz ha te alvás közben felébredsz arra hogy kiszökött a macsek. Szeretnék én is ilyen lenyűgöző képességekkel rendelkezni. Nyilván mikor a kezembe vettem az állatot az első dolog az hogy megnézem sérült e a csontozata. Nyomásra nem e érzékeny, ilyesmi. Mondjuk a belső szervi összenyomódások miatt. Bár jelzem akkor valószínűleg még úgy se nézne ki mint ahogy most van. Mivel NEM ezek a problémák ! És egyértelműen látszik hogy őt lelki terhelés érte, így nem gondolnám már aznap rohannom kellene a doktorhoz. Nyilván ha holnap reggel is ugyan ilyen lesz, akkor elmegyünk vele hogy a doki valami "koktélt" adjon a számára.


Az első kommentelő számára: Már elkezdte takarítgatni magát, illetve egy hajszállal jobban tűri a közeledésem. A remény sugarak, most már megjelentek :)

2013. febr. 13. 13:30
 7/10 anonim ***** válasza:
100%

Az orvossal most csak többet ártanál mint használnál. Ilyen lelkiállapotban teljesen felesleges még tovább sokkolni.

Na ha máris kezdi fogadni a közeledésedet, akkor tényleg nem lesz semmi baj. Nem sokára játszhattok is. :)

Hamarosan a régi lesz, bár azt el tudom képzelni, hogy a kinti zajoktól egy ideig kicsit jobban fog félni.

Én megértem hogy mit érzel. nekem van két cicám és egy kutyusom, mind olyanok mint ha a gyermekeim lennének. Ők a családom. :)

2013. febr. 13. 13:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 A kérdező kommentje:
Igen , hihetetlen lelki kötés tud lenni ember és állat között :) És valóban családtagként lehet őket kezelni, sőt szerintem ezt el is várják tőlünk hogy ők is teljes jogú tagjai legyenek a családnak :)
2013. febr. 13. 13:45
 9/10 anonim ***** válasza:

remélem már jól van a cicád :) olyan jó olvasni, hogy valaki ennyire szereti az állatát.

én már kis koromtól kezdve szerettem volna macskát de nem engedték. utána 16 éves koromban kaptam egyet (2009)... hát mit mondjak nagyon boldog voltam :) szürke-ezüst cica volt és nagyon barátságos, kicsit félénk. nagyon-nagyon megszerettem... utána 2012 májusában valahogy a kocsink alá került. anyukám állt be és nem vette észre. valami baja lehetett mert lefeküdt a kocsi elé... szörnyű volt.. itthon voltam egyedül és azt hallottam, hogy anyukám és a tesóm is sírva jönnek fel a lépcsőn.. el sem tudtam képzelni mi történt. utána napokig sírtam én is és még most is szomorú leszek ha eszembe jut.


nyáron örökbe fogadtunk két különböző helyről 1-1 cicát, akik akkor 2 hónaposak voltak. Most persze már nagyok :) Nagyon szeretem őket, főleg a kislány nőtt a szívemhez :)


de az első cicámat sosem fogom elfelejteni...


bocsi az offért de olyan jól esett ezt leírni, remélem te megérted:)

2013. febr. 13. 22:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 A kérdező kommentje:

Ezek szerint még nagyon sokan vannak akik imádják a cicájukat/kutyájukat és egyéb kis állataikat. Teljesen áttudom érezni hogy milyen ha valaki elveszti a kis kedvencét! Én majdnem elvesztettem, és már attól ki voltam nagyon. Nem hogy ha szegénykém el is tűnt volna. De sajnos vannak olyan helyzetek amiket nem veszünk észre , és akaratlanul is kárt okozunk a kedvencünk. Én is gondolkozom hogy szeretnék még egy macsekot Cicuka mellé , mivel idén végleges befejezem a sulit, és aztán csak munkába kellene állnom. Tudom hogy aztán nem lesz annyi időm rá, de azt sem szeretném hogy nagyon egyedül érezze magát. Őt egy háztól hoztam el. De a következőt egy menhelyről szeretném majd. Ezzel is jobbá tehetek legalább egy cicának is a sorsát :) ! Egyébként az enyém teknőc tarka színű cicus !

Ma reggelre már dorombolt a kezembe a cicám , úgy hogy jó úton járunk :) !!!

2013. febr. 14. 10:14

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!