Nem tudom mi lesz a cicámmal. Azt sem tudom, képes leszek-e tőle elszakadni (? )

Van egy több ,mint 10 éves cicám.Mindennél jobban szeretem őt.Pár hetes kora óta itt él velünk.Sajnos elkövettük azt a hibát vele kapcsolatban,hogy csak és kizárólag benti macska,és gondolom mindig is hiányzott neki a szabadság.Elég félős cica is szegényke.

Arról lenne szó,hogy én valószínűleg nyáron külföldre költözöm.Mindent megpróbáltam,hogy maradni tudjak,de sajnos itt semmilyen lehetőségem nincsen.Én és a bátyám vagyunk azok,akik mindig mellette voltunk.Mi ismerjük szinte minden rezdülését,hogy mi jó neki ,és mi nem.

Azt sem tudom,hogy én képes leszek-e valaha is elszakadni tőle ,vagy itt hagyni őt.Talán a legtöbb ,amit távol töltöttem tőle 2-3 hét volt.Ráadásul külön rossz érzés lenne őt itt hagyni öreg éveire.Persze remélem ,hogy még legalább 10 évet él ,mert hál Istennek jó egészségi állapotban is van.

Ez az egyik része a dolognak.Viszont a bökkenő ott jön,hogy lehet,hogy a bátyám is külföldre akar menni.

Akkor nem tudom mi lesz vele... :(

Még anyukám él itt,ő nem kifejezetten rajong a macskákért sajnos (amit soha nem értettem),de a mi cicánkat még ahhoz képest tényleg kedvelheti.Viszont tőle olyasmit nem várhatok el,hogy igazán törődjön vele ,vagy szeretgesse őt ,vagy sokat legyen vele,vagy nem tudom .... talán megtenné az én kedvemért ,de az akkor sem lenne az igazi.:/ Mármint enni adni neki ,meg hasonlókat így is szokott ,meg tutti ,hogy akkor is megcsinálná ,de eleve annyi időt sem töltene vele.Apukám nagyon szereti őt ,viszont ő külföldön dolgozik ,és egy hónapban csak egyszer van itthon .

Úgyhogy most nem tudom mihez kezdjünk...

A bátyámtól nem várhatom el,hogy ,ha úgy dönt kimegy ezért ne tegye,bár már neki is felvetettem ezt az egészet ,és őt is foglalkoztatja/bántja. Én mindennél jobban szeretem őt ,de mégis úgy érzem,hogy most vagyok fiatal ,és most kell az álmaimat/céljaimat megvalósítanom,és ,hogy ő miatta,bármennyire is szeretem ,nem áldozhatom fel magam.Közben meg tudom ,ha elmennék ,lehet,hogy örökre(vagy legalább is nagyon sokáig)gyötörném magam emiatt.

Már elgondolkodtam azon is ,hogy vmiféle menhely ,vagy ilyesmi ,de nem az a fajta ,ahol nem törődnek a cicákkal ,hanem vmi speciálisabb ,de valahogy akkor is érzem,hogy ennyire senki nem ismerné őt és nem tudná gondját viselni.

Plusz az állat orvos egyszer egy olyat is mondott ,hogy ő már nem igazán szokna meg egy új környezetet.

Talán van,akinek ez az egész helyzet furcsának tűnhet ,de aki megérti a kálváriámat és ad valamilyen tanácsot ,annak előre is nagyon köszönöm! :)