Mi legyen a cicámmal? Ugye csak fel kell oldódnia?

Sziasztok!

Kb. 1 hónapja nézegettem az örökbefogadható cicákat egy honlapon, mert nagyon vágytam már egyre. Mindig volt cicánk. Aztán, mikor épp írtam volna egy szimpatikus miatt, hogy vihető-e még, meghallottam. Kint nyávogott az udvaron, kimentem, egyből jött, barátságos volt, 1 év körüli cirmos kislány nagy szemekkel és fülekkel. Lefeküdt a lábamhoz és követelte a simit meg a törődést, így ő lett az én cicám. Összebarátkoztunk, szeret engem és én is őt, öröm, boldogság.

Tegnap viszont új albérletbe költöztünk, panel, 9. emelet, lakótársnőmnek szintén cica. A kertes lakásban egyből élénk volt az enyém, érdeklődő, kedves... Itt viszont fúj a másik macskára, féltékeny, nem az alomba végzi a dolgát, és ki sem hajlandó jönni az ágy alól. A helyzet pedig nem javul, mármár imádkozni kell, hogy dugja ki az orrát az ágy alól. Nem jó itt neki? Vagy csak fel kell oldódnia? A másik cica barátságos vele, nem bántja, hívja játszani, de még az alomra sem mer menni, és nem szeretném, ha huzamosabb ideig tartana, hogy csak annyira jön ki az ágy alól, hogy lepisilje azt. Én szeretem ezt a cicát, azért gondolom, hogy nem biztos, hogy jó ötlet görcsösen ragaszkodni ahhoz, hogy ő itt maradjon. Albérletet váltani viszont nem áll módomban, hiszen nagyon nehéz normálisat találni. Mit csináljak? Ő az én cicám éretem, de kínozni sem akarom...